Álmodtam egy egész komoly akció-trhrillert. Nem rémálom volt, hanem egy konkrét film. Egészen hihetetlen rendezői megoldásokkal, és még a sztori sem volt olyan gáz.:) Röviden annyi, hogy egy hajókázásra induló turistacsoportot elraboltak (a gonoszok), akik valami kincset kerestek a tengerben. Az nem derült ki a történetből, hogy miért kellett elrabolni őket, de ez lényegtelen.:) Mindenesetre közel egy évig  fogva tartották őket egy hajón. Végül úgy menekültek meg, hogy a csapatból az egyik lány terhes lett, és mikor beindult nála a szülés, a hirtelen támadt nagy ribillióban a fogvatartottak megtámadták az elrablókat és átvették a hatalmat. Tiszta haszon álmomban filmet nézni, mert így nem alszom el a végét.:)

Ezzel viszont még nem volt vége az éjszakának. Ezután álmodtam egy konkrét CSI részt, amiben megöltek egy fiatal lány, de semmi jel nem utalt sem az elkövetés módjára sem a gyilkosra. Konkrétan nulla információval próbálták meg felgöngyölíteni az ügyet, ami épp a végére kezdett izgalmas lenni, de persze felébredtem. Nem tudtam visszaaludni és sík ideg voltam, amiért nem tudom meg, hogy tulajdonképpen hogyan ölték meg a lányt. Mégsem olyan jó filmeket álmodni.:) És tartok tőle, hogy nem fogják ismételni egyik csatornán sem.:D

Ezen kívül még egy csomó mindenről álmodtam persze, úgyhogy kb. úgy ébredtem, mint akin átment az úthenger.:)

Tegnap konkrétan zombi voltam. Nyűgös. Ingerült. Ááááá. Szörnyű volt.:) Utálom magam ilyenkor, de nem igazán segített semmi. Mindenkinek jobb volt, ha nem szólt hozzám, így csökkent az esélye, hogy beszóljak.:)

Ennek örömére ma inkább ezzel nyitottam:

krakkóshappy

BK javuló tendenciát mutat... már hétfő reggel lemondja a pénteki találkozót (és nem csak péntek reggel).:) Most ő volt a soros, hogy elhalassza, a múltkor én toltam hetekig hónapokig, úgyhogy hivatalosan is kijelenthetjük, hogy erőlködünk. Azt hiszem lassan mondani kellene egy hellosziaszevaszt, mert mindkettőnknek egyre kevésbé megy egy ez a régi kedves ismerős szerep. Legalábbis nekem momentán nem megy és ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, akkor lehet, hogy nincs is kedvem vele találkozni.

Tegnap ettem egy olyan, de olyan finom mogyorós croissant, amilyet még soha.:) Ittam este Sauska Furmintot, áztam ez esőben és találkoztam több mint egy pillanatra pillanattal.:) Kifejezetten tök jó volt. Tök jó.:) Bár régen volt olyan, hogy valakivel ismerkedem... évek óta a régi barátok vesznek körül, és milyen fura volt, hogy amúgy mennyire elszoktam attól, hogy magamról meséljek.:) Próbálkoztam, de azt hiszem még gyakorolnom kell.:)

Éjszaka aludtam 10 órát, reggel úgy ébredtem, hogy azt hittem dolgozni kell menni, aztán elmentünk a búcsúztatóra, azt hiszem kicsit megmakkantam, mert például simán felmentem itthon majdnem a negyedikre, csak a fordulóban tűnt fel, hogy nem ismerős a hely, aztán azt hittem, hogy rossz lépcsőházban vagyunk (miközben persze kulccsal mentünk be), de nyilván nem, mert Kevin azért nem volt megmakkanva. Aztán elmentünk a bauhausba és vettünk egy "régi vágyam volt" típusú szőnyeget, mert potom áron volt, konkrétan szerintem elárazták, de azt hiszem ez nem a mi problémánk.:) Aztán nekiálltam rakott zöldbabot csinálni, amiből annyi lett, hogy majdnem kifolyt az edényből, közben volt egy aranyos momentum, mikor a serpenyőbe olaj helyett bodzaszörpöt töltöttem, és megmakkanásom örömére betoltam egy kupica újfehértói fürtös ágyas meggypálinkát, ami lehet, hogy hirtelen picit a fejembe szállt.:)

Ma elbúcsúztunk valakitől. És azt hiszem, minden ilyen búcsúzáskor, kicsit apámat is siratom...

   Könnyeim zizzenő avarba hullanak,
vállamra görnyednek gyermekkori nyarak -
keresem a hangot, az ízt, az emléket,
bármit, mi egy percre visszahozna téged.
Bár régen bennem élsz - lelkemben őrizlek -
lépteim ma mégis sírhantodhoz visznek.

Pedig benne vagy már minden hóhullásban,
templomok hűs kövén te lettél az árnyam,
s mert mindenütt ott vagy, többé nem kereslek -
nincs halál, nincs ami félelmet teremthet;
a túlsó partról küld csodát felém lelked...
De mért fáj most, hogy e sírgödör nem enged?!

Repkény kapaszkodik korhadó fejfákra,
életet lehelve álmodó virágba,
levelén ott rebben gyertyák pisla fénye,
s látod, bizakodva nézek fel az égre -
tudom, onnan üzensz: a körforgás örök,
s fénykörbe tágulnak a homályos ködök.    Rimanóczy Ildikó      

Születésnapi anziksz

Tudom, hogy nem kerek, de nekem valamiért kerekebb, mint a többi.:) A boldog harmincötödik.:)

Nem tudom mit gondoltam régen, hogy milyen lesz az életem harmincöt évesen... de innen nézve nem is számít, mert nem érzem, hogy lenne bármi (bármi nagyon komoly dolog), amit el kellett volna érnem, vagy meg kellett volna élnem, csak másképp alakult. Nincs bennem nagy hiányérzet... bár vannak momentumok, amiket mindenképpen kihagytam volna az elmúlt harmincöt évből... de arra már rájöttem, hogy az élet nem kívánságműsor, pláne nem pöttyös lányregény.:) Régen biztosan nem gondoltam arra, hogy 31 évesen egy temetőben sétálva meg kell találnom a helyet, hol nyugodjon apám. Régen biztosan nem gondoltam arra, hogy 29 évesen elvált nő leszek (bár a direktor úr szerint egy nagyon szexi és bátor dolog... mármint szexi az elvált státusz, és bátor maga a válás). Mivel nem gondoltam, hogy elvált nő leszek, így azt sem gondolhattam, hogy másodszor is férjhez megyek. Páros évben.:) Régen biztosan nem gondoltam arra sem, hogy egyszer besétálok eegyedül a direktor úr lakásába, a direktor úr kulcsával, mert otthon hagyta a noteszét és sürgősen el kell hoznia valakinek. Egyáltalán azt sem gondoltam, hogy "valakije" leszek a direktor úrnak. Arra viszont sokszor gondoltam, még úgy tizenöt éve is sokszor, hogy szeretnék abban a házban élni, ahol végülis most dolgozom és majdnemcsak több időt töltök, mint otthon (legalábbis ébren biztosan). Valószínűleg nem lenne egy különösebben nagy élmény itt élni, azért mindenképp érdekes, hogy így alakult az élet. Azt sem gondoltam sok-sok évvel ezelőtt, hogy több olyan hely is lesz a világban ahol "otthon leszek benne", pedig de, és ez(is) mindenképp szerencsés. Azt is gondoltam viszont régen, hogy harmincöt évesen nem lesz gyerekem, és nem is lett. Azt is gondoltam, hogy ekkorra már baromira jól fogok beszélni lengyelül, ehhez képest... hagyjuk... szóval ez valami olyan apróság, amit a következő 35 évben pótolnom kell. Bár inkább kicsit előbb.:) És nyilván ezer apróság, amibe ha bele gondolok, mind azt hiszem, hogy nem gondoltam volna.:) Mindenképp valamiféle mérföldkőnek tekintem a 35. születésnapot... bár tudom, hogy igazából semmi nem változik, de valahogy így voltam a 21. szülinapommal is. És persze a 28.-at sem hagyhatom ki a sorból. Pláne ha hozzáteszem, hogy az a fixa ideám, hogy ebben a hét évenkénti dologban van valami.:) 

Hát így valahogy. Röviden a fontos szülinapokról. Nem röviden meg majd egyszer. Máskor.:) Hét év múlva.:)

Ui.: És bevillant a tegnapi hangulat. Május. Balcsi part. Déli part. 

tegnap

szert tettem egy bazi drága palacsintasütőre. bár, az (esküvői) fotókat látván rájöttem, hogy nekem nemhogy palacsintasütőt, hanem még levegőt sem kéne vennem.:) hamar megfejtettem aztán, hogy én bizony fatorexiában szenvedek. merthogy valamiben szenvedni muszáj, az anorexia nem fenyeget, meg amúgy is, az önsanyargatást nem az ilyen magamfajta nőknek találták ki. nyilván dramatizálok kicsit. ;)

a kocsi is elkészült. hurrá.

eldurrantottunk egy pezsgőt is, ha már egyszer eltelt egy hónap.:) bár tuti nem fogom számon tartani minden hónapban, ilyenkor az antiromantikus énem győz. ja, mert nekem olyan is van, kérem.:)

aztán, este láttam az egyik nagyon nagyon régi kalandomat a tv-ben.:) ez mindenképpen vicces volt.:)

Napi sláger.

És valami eszembe jut róla, egy hangulat vagy valami emlék, de nem tudom micsoda. Tudom, ez így zavaros. Majd bevillan, remélem. Mert nagyon itt kereng.:) Egyébként meg jó.:)

Néha jó lenne valami gondolatolvasóval blogolni.:) Fél tíz és a munkakedvem ma is otthon maradt... semmi gond, tudom kezelni a helyzetet.:)

Utálom, mikor olyan jogi ügyletbe kell bonyolódnom, amihez egyébként lövésem sincs... :(

Zseniális poénnak tartom, mikor a Közel-Keleten élő barátnőm, azt a kérdést teszi fel nekem egy ilyen csodás péntek reggelen, hogy az európai vagy urambocsá belföldi nyaralás helyett, miért nem gondolkodunk inkább "Dubaiban, összekötve Indiával, Sri Lankával vagy Nepállal". :) És a végén ott a kérdőjel. És tényleg, miért is nem??? Így most már nem csak azon röhögök, hogy a nyakam beállt az éjjel és a fejem erőst balra húz, hanem azon is, hogy mennyire hülyék vagyunk, hogy Sri Lanka eddig nem jutott eszünkbe.:) A röhögésen túl, meg egy kicsit elszomorít, hogy úgy tűnik, nem csak térben kerültünk borzasztó messzire egymástól Aidával. És ugye nem kell mondanom, hogy problémám nem a fent nevezett úti célok bármelyikével van... bár az is igaz, hogy Dubai előtt vannak még néhányan a sorban és azt hiszem azokra is egy kicsit várnunk kell.:) Amúgy személy szerint egy szavam sincs, mert rengeteget utaztam már... de azt is tudom, hogy háromezer kilométeren túl is vár még a világ. Remélem. Tudom.

Az éjjel nem aludtam. Reggel elaludtunk. A kocsi meg beadta a kulcsot. 

:)

Épp egy nagyobb lélegzetvételű eszmefuttatást akartam folytatni ufó mivoltommal kapcsolatban, de rá kell jönnöm, hogy tulajdonképpen mennyire nem számít, hogy az emberek mit gondolnak, hogy mit értenek vagy nem értenek belőlem. Néha ugyan félelmetes, hogy mennyire szűk látókörűek és konvencionálisak, a szó rosszabbik értelmében, de mégis, azt kell mondjam, nekem jó ufónak lenni.:) 

Amúgy meg mindenki bolond, csak van aki nekünk tetsző módon. És még szerencse, hogy vannak, akiknek az ilyen ufók szimpik, mint én.:)

Ennek örömére elmegyek, hátha találok néhány új cuccot.:)

Nem vagyok egy "mindenáron" típus (legalábbis ami a kajákat illeti), de muszáj volt este palacsintát csinálnom. Palacsintasütő nélkül. Persze. 

Persze soha ilyen finomat még nem ettem.:)

mikor még kicsi voltam, apám sokszor elvitt bennünket a miskolci egyetemvárosba páternoszterezni. azon kívül, hogy először baromira be voltam tojva, nagyon élveztem és persze órákig ki sem lehetett rángatni belőle. magamra sem ismertem, mikor pár éve, valamelyik minisztériumban már be sem mertem szállni.:) azt hiszem újra ki kellene próbálni.

A legjobb a csobbanás.:)

Az éjjel valami nagyon tuti akciófilmet vetítettek álmomban... persze a legizgalmasabb résznél felébredtem. Jellemző, mindig a film végét alszom el amúgy is. Álmodtam valami olyasmit is, hogy bátyámék össze házasodtak... ezt reggel elmeséltem Kevinnek, mire ő kicsit sem visszafogott röhögésben tört ki, és közölte, hogy ezt a rémálmot már csak az esti tiramisunak köszönhetem.:) Az előzmények taglalása nélkül, ez nem csak meglepő, de sokkoló is lenne. De hál' istennek én már annyi baromságot álmodtam életemben, hogy tudom, ennek semmi jelentősége.:)

Zsibong a négyeshatos. A Király utca következik. "Ez az utca de sötét, de sáros". Roma zene szól és a saját gondolataimat sem hallom. Mellettem épp valaki a poszttraumás stresszről beszélget... és azt kell mondjam, nagyon élvezem. Igen, ezt szeretem Budapestben, meg magamban, hogy azért néha még így (is) össze találkozunk. A spontán koncert egy szempillantás allatt kiütötte Parov Stelart, és nem, nem akarom, hogy leszálljanak. De leszálltak. Kezemben egy krakkói grafikával (ez még nászajándék), fejemben egy-két pohár borral, mögöttem egy nagyon jó estével épp a Stex mellett húz el a villamos, megannyi hihetetlen emlékkel. Ez most egy nagyon jó február hetedike volt... és nekem van a legdrágább Kevinem, aki kocsiba ült és elém jött.

Táncol(hat)nék

Nekem ettől mindig olyan táncolhatnékom támad.:)

Hátha

Épp egy éve, hogy másfél év türelmi időt adtam magamnak a munkával kapcsolatban. Úgy tűnik másfél évvel ezelőtt azt hittem, hogy mostantól fél év múlva már tudni fogom, hogy mi legyen. Hát... szerintem nem fogom tudni. Minek után az elmúlt egy évben nem tettem meg azokat a dolgokat, amiket azt hittem, hogy majd meg fogok tenni, hogy dönteni tudjak, így elmondhatom, hogy túl sokat nem léptem előre ebből a szempontból.:) Szánalmas inkább, nem mosolyogni való. Semmi baj nem lenne, ha nem lenne ez a folyamatos bevételkényszer.:) Pikk-pakk össze tudnám pakolni egy fénymásolópapíros dobozba a cuccaimat és már itt sem lennék. De azért még kivárom, hátha észreveszik, hogy akkora nagy ember vagyok, hogy szükséges nekem adni egy külön irodát... és akkor befogom és egy kicsit vidámabban dolgozok tovább.:)

Mostanában úgy érzem, megint rajtam van az írhatnék. Meg az olvashatnék. Ahogy olvasok másokat... az új életeket általában szinte addikt módon, rájövök, hogy mennyire sokat jelentett nekem is mindig, hogy írtam. Igaz, mindig másért jelentett sokat.:) Persze rosszabb pillanataimban mindig sokkal többet írtam, mint mostanában. De jó volt. Mármint nem a rosszabb pillanataim miatt, hanem az írás miatt, mások miatt. Mert nyilván soha nem csak magamnak írtam (meg az egyetlen tíz éve fix olvasómnak :). Ezért sokszor nem értem, hogy miért vagyok néha ilyen passzív.:) Most, hogy totál behalt a freeblog, ahol a régi blogom fellelhető volt... gondoltam, szép lassan majd bemásolok mindent ide, hogy egy helyen legyen az elmúlt tizenx évem ... de azt hiszem az nagyon szép lassan lesz, mert mindegy 900 oldalról beszélünk (merthogy minden el van mentve persze :), és ez még barátok köz is soknak mondható.:) Persze ezt már évek óta tervezem.:)

Többször mondták már ismerősök, hogy van egy koncertfelvétel, amit a Kívánságkosárban előszeretettel újra meg újra leadnak. Nem vagyok egy Kívánságkosár fun, de tegnap este bele botlottam, pont mikor épp az a bizonyos felvétel pörgött. És tényleg ott ült apu a közönség közt és tényleg pont látni és tényleg egyszerre volt jó és szívbe markoló. És amúgy döbbenet, hogy mennyire nem számít, hogy múlnak az évek. Egy ponton túl nem számít az idő. Ugyanolyan szar érzés. Valamelyik éjjel álmomban álmodtam, hogy elutazott valahova évekre, aztán felébredtem - álmomban, és rájöttem, vagyis teljesen tudatában voltam, hogy csak álmodtam, hiszen meghalt, de tudatosan azt akartam álmodni, hogy elutazott, mert jobb nekem azt hinni, hogy csak messze van, nem a föld alatt. Ez azért elég szar. De mostanában mást is álmodtam vele, ami csak azért fura, mert ez az elmúlt három és fél év alatt alig fordult elő egy-kétszer.

Amúgy imádta Tanita Tikaramot, úgyhogy tessék: :)

Ezt a hihetetlenül szar délelőttöt egyértelműen a De Phazz mentette meg.

 

Diszkrét fizetésemelést kaptam, jól végzett munkám jól megérdemelt jutalmaként... aminek örülök.:) És annak is nagyon örülök, hogy megvan az a képességem, hogy eltekintsek tőle mennyire szánalmas volt a körítés, amit kaptam e mellé az egész mellé. Mármint a mértékére vonatkozóan.:) Kárpótol a tény, hogy alig több, mint egy hete nyertem két złotyt kaparós sorsjegyen.:) Játékszenvedélyem viszont nem hagyott nyugodni és a nyereményből vettem egy újabb sorsjegyet, amin persze már nem nyertem semmi.:( Kárpótol viszont a tény, hogy a hétvégén felfedeztem a csodaszirupot és így már alig köhögök.:)