Nem vagyok eltűnve… épp csak megint úgy tűnik…:) De persze a látszat csal. És még az új helyet is szoknom kell…:)

Hétvége óta folyamatos időzavarban vagyok, és ma is azt hiszem, hogy péntek van… mint ahogy minden nap mást hittem, mint ami éppen volt. A szombat nagyon fárasztó volt és nagyon sokáig tartott… de jártam olyan helyen, ahol csak kevesen… amitől egy percig kellemetlenül, de aztán mégiscsak jól éreztem magam.:) Tíz perc volt az egész és semmi különös… mondom inkább csak fura volt.:) (címke: kulcs)
Azóta csütörtök lett, és semmi különös nem történt. Mondjuk megemlítendő, hogy idegkímélő célzattal vettem magneB6-ot, csak mert az irodában már mindenkinek véget ért a szabadsága… szóval mondom, muszáj volt.:)
Este meg kicsit talán koncertezünk… ha már így alakult, hogy még nyár van… és nem tart sokáig.:(
Apropo… találtam a facbookon egy oldalt… “Már most várom a karácsonyt”.:) Jó tudni, hogy nem csak én vagyok hibbant.:D

Mivel az estek nyolcvan százalékában elérhetetlen a freeblog, így lehet, hogy elszánom magam valami nagyon egyszerű költözésre. (ezen már túl vagyunk) Amikor lesz időm. Egyelőre olyan, mintha rohannék az idő után... és a múlt héten még nagyon jól kitartott a vidámságos lelkesedés, ennek tegnapra már semmi nyoma nem volt (mondjuk ebben közre játszik egy kicsit feszült hétvége is otthon anyunál, pedig igyekszem, hogy türelmes legyek, de úgy látszik nem igyekszem eléggé... ettől még jó volt, csak fárasztó és hosszú.:), de most sok a munka, és még más helyett is én dolgozom, és nyűgös vagyok és túl meleg is van, és még ráadásul egy egész napos szombati program is lesz, ami nekem munka, persze majd igyekszem jól felfogni... mindenesetre egy szó mint száz, vissza akarom kapni Kℛakkót.:) Ez ennyire borzasztó egyszerű.:)

Mióta megjöttünk a nyaralásból, folyton mennék valahova vagy folyton csinálnom kell valamit... fura. De leginkább, hogy menni kell, az van bennem. Pár hete még totálisan feldobott egy hétvége a nyaralóban... most meg azt érzem, hogy nem, nem, menni kell...:) Na nem mintha attól tartanék, hogy unatkozni fogunk, mert van néhány program a hétvégére, csak egyikhez sem kell túl messzire menni. Ott a hangsúly... menni.:) Olybá tűnik kicsit fel vagyok pörögve.:)

Ha fura hangok jönnek a fűtéscsőből, miért gondolom rögtön azt, hogy valaki be akar jönni? :) Kevin még nincs, gondoltam felhívom, de azt hiszem ő sem tud interurbán semmit tenni a csövön keresztül betolakodók ellen. Gondolom jobb, ha nem képzelgek.:) Ehhez képest semmi, hogy a minap azt álmodtam, hogy vezetek úgy, hogy nem a kormány mögött ülök, hanem a másik ülésen... persze a kocsi haladt, de nekem ez csak tíz perc után tűnt fel. Ehhez képest semmi, hogy ma éjjel például egy papnak a felesége voltam, aki azt mondta rólam, hogy "tiszta szívű világi nő" vagyok.:) Vicces az élet.:)

Reggelente a HÉV-en remek kis posztokat írok... gondolatban.;) Itt bent már más dolgom van, otthon meg már keveset vagyok gép előtt. Pedig szombaton remekül kifestettük a szobát, ami először lila lett, aztán meg szép.:) Ehhez persze másik festék kellett, meg plusz egy kör a barkácsáruházba. Átrendezkedtünk, függönyt mostunk, szépség van meg otthonosság.:) Bár eddig is volt, most csak változtattunk rajta kicsit. Mindezek után vasárnap irányt vettünk Veszprém felé, este meg Füreden a Borcsában vacsoráztunk. Így ünnepeltük a két éves fennállásunkat.:) Csodás volt, akárcsak az eddigi két év... A Borcsában már vacsoráztunk egyszer a múltkor, Badacsonyból hazafele jövet, és úgy tűnik kedvenc hely lesz belőle is.:) Most hogy négy napja újra dolgozom rájöttem, kár volt aggódnom, hogy nehéz lesz felvenni a munka ritmusát, mert nincs vele semmi probléma. Rengeteg a dolgom, időm sincs nosztalgiázni rajta, hogy milyen jó volt szabin lenni.:) De mert most valahogy teljesen feltöltődtem és tényleg olyan jól sikerült a nyár, most egész más dolgozni is. Kicsit olyan (volt), mint az iskolai nyári szünet... azzal a különbséggel, hogy a sulit mindig vártam, most meg nem volt kedvem dolgozni jönni, most mégis jó. Van néhány terv és megvalósítandó ötlet is... nekem inkább most van év eleje, nem januárban, ilyenkor fogalmazódnak meg a tervek és új "szabályok". Az egyik új szabály, hogy nyugodtság van, semmi stressz és vidámság... egyelőre remekül megy, de azért az elején vagyunk még.:)

Sosem értettem, hogy miért "muszáj hazajönni" valahonnan, ha az ember nem akar hazajönni. Pláne Kℛakkóból.:) Igazából le sem tudom írni, milyen fantasztikusan jól éreztük magunkat... önmagában az ottléttől, meg hogy együtt voltunk és az ég világon nem volt gondunk semmire.:) Még a nap is sütött... sőt mi több... ragyogott.:) Belé sajdult a szívem, hogy haza kellett jönni.:( Persze már rögtön azon spekuláltunk, hogy októberben talán talán (de csak nagyon talán) megint elugrunk pár napra... én meg szeretek vágyakozni, úgyhogy jó erre gondolni. Olyan más volt most minden, és én imádtam eddig is az őszi-téli, kicsit borús, kicsit szürke, kicsit hideg, nagyon hideg Kℛakkót is, de most olyan más volt minden, a fények, a nyüzsgés, a színek, a fák, a galambok (akiket nem szeretek továbbra sem), más volt ücsörögni a szabadban és koktél mellett csak úgy lenni és élvezni mindent (meg a koktéloktól becsípni, azért az is jó volt:), jó volt jó helyeken jókat vacsorázni, ahol a pincér bemutatkozik, de jó volt megint ici-picit lengyelül karattyolni, bár megint mindent elfelejtettem, mert ugye megint abba hagytam a tanulást... persze majd most újra.:), és jó volt a város szívében ébredni, jó volt minden reggel a törzshelyünkön reggelezni, jó volt toronyba mászni (bár ettől némi probléma lett a bal lábammal, de már helyrejött), jó volt fotózni... sokat, szépeket (majd talán teszek fel), jó volt nagyon megint ott lenni... csak egy nem volt jó... hazajönni.:( Közben meg nem írtam kerti partyról meg Badacsonyról meg a nyaralásról, meg Balcsi pancsolásról, meg hogy a múltkor láttam BK-t a strandon glasszálni (de szerencsére nem találkoztunk), meg valószínűleg még jó néhány dologról... pedig fejben sokkal többet blogolok. Itthon az utolsó hét szabimat töltö(tte)m, végig szurkoltam és végig izgultam az olimpiát és közben megpróbáltam nem gondolni arra, hogy hétfőn négy hét szabi után újra mennem kell dolgozni. Nem biztos, hogy ez a hosszú kihagyás jó ötlet volt, mert bár nem mondanám, hogy utálom a munkahelyem, de vannak dolgok, amik egyáltalán nem hiányoznak, ezért tartok tőle, hogy nagyon nehéz lesz visszaállni.:( Megígértem magamnak, hogy megpróbálok kicsit nyugisabb lenni, mert ez az előző év(ad) kicsit idegbetegre sikeredett, csak magam miatt, mert túl hamar felkapom a vizet. Nyilván feleslegesen, de sajnos van akit rosszul viselek napi nyolc órában és ez nem fog változni. Na mindegy, addig még két és fél nap van, ami rengeteg.:) Addig még szurkolunk itthon egy sort, addig még hirtelen ötlettől vezérelve valószínűleg kifestünk és lakást átrendezünk (egy garzonban ez sem fog olyan sokáig tartani) és addig még vasárnap ünnepelünk is egy kicsit, mert eltelt két év... együtt Kevinnel.:) És az ember rádöbben, hogy csak úgy rohannak ezek a csodálatos évek.:)

Születésnapos, 75 éves és szerintem még mindig sármos.:) Kevint meg régen Dustin-nak becézték.:)

Mexikóban voltunk, a hegyekben, és jöttek az ufók... soha ilyen durvát nem álmodtam...