Túl vagyok egy három napos, gyilkos, vírusos valamin. Kegyetlen rossz volt, de az a fura, hogy amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan múlik is. Egyszerre betegedtünk meg Kevinnel, így a hétvégénk minden volt, csak izgalmas nem, leginkább túlélésre játszottunk, és persze lemaradtunk a szombati előadásról is, pedig már igazán kedvem volt színházba menni. Ami viszont csúcsszuper, hogy ma átvettük az új autó kulcsait, a régitől elbúcsúztunk és most már boldog tulajdonosai vagyunk egy hibridnek. Hivatalosan az első autóm.:)

Kihagytam volna néhány dolgot az elmúlt pár napból... még akkor is, ha tudom, nem kívánságműsor. Tegnapelőtt a mentőt vártuk anyuhoz, tegnap már vittük a Korányiba. Legalább egy hét és ilyenkor mindig remélem, hogy csak az alapbetegsége és nem valami más. Gondolom ma már többet tudunk majd, bár nincsenek illúzióim. Így most néhány napig rohangálás lesz és anyu kutyija is nálunk vendégeskedik, szóval unatkozni nem fogunk. Közben meglesz az új kocsi is, de azt hiszem a krakkói vacsorát el kell halasztanunk egy-két héttel. Nagyobb gondunk se legyen. 

Igazából borzasztó fáradt vagyok.:( Éjjelente ráadásul a direktor úrral álmodom, reggelente Kevin röhög az újabb részleteken.:) De sütöttem vasárnap például egy vagon kakaós csigát. Harminchat darabot. Ja igen, amúgy csak ketten vagyunk, végül Kevin kollégái voltak elkényeztetve. 

Hát ja.
Azért meg tudott hatni a direktor úr.
Igen, azért picit büszke vagyok, amiatt a fél mondat miatt.:)

Visszavonhatatlan tény, hogy imádom a rántott cukkinit.

Hektikusságom újra erőt vett rajtam. Látszik. Nem csak az írásban, amúgy is... 

Egyre rosszabbul viselem, hogy a munkahelyi problémáimra nincsen igazán megoldás... csak félmegoldás... az meg tudjuk milyen. Jót akarsz magadnak, aztán rosszabb lesz. Na mindegy.:)

Tudom tudom, ne picsogjak. Ettől függetlenül nem tehetek róla, hogy egyre inkább ráül a hangulatomra ez az egész. Plusz, megint megy a kavarás, mert ingatlan adás-vételbe bonyolódtam a tesómmal, aminek sosincs jó vége, de muszáj pontot tennem a közösen örökölt dolgok végére. Nem lenne semmi baj, de mióta az én imádott tesóm együtt van gyermeke anyjával (már túl régóta), azóta a kapcsolatunk mélyrepülést vett és sajnos törekszem a minél kisebb érintkezési felület elérésére. Ez mennyire szuper már.:( Na mindegy, a hangulatom a béka segge alatt. Még a barlang sem kapcsol ki teljesen, mert a relaxálásomnak gátat szab, hogy nem egyedül járok és folyton megy a duma.:( Áááá. Utálom a hétköznapi tipródásaimat. 

Viszont, ha lezajlik az adásvétel, lecseréljük a kocsit és azt hiszem muszáj lesz rögtön beégetni az új autó memóriájába, hogy merre is van az irány és muszáj lesz elmennünk sétálni meg vacsorázni egyet Krakkóba. Krakkói villámlátogatás rulez.:)

És ma újra megyek táncolni és hódolok a teljesen fura ízlésemnek.:)

Most elmesélhetném, hogy hogyan sikerült egy jókora darabot kivágnom a magam alatt lévő fából... de nem teszem.:) Meg azt is elmesélhetném, hogy végre voltunk lent a nyaralónál a hétvégén... és hát persze, hogy úgy döntöttünk, hogy nem adjuk el, merthát hülyék lennénk.:) De most épp ezt sem mesélem el.:)

Viszont voltam este (végre) sóbarlangbanpincében, és olyan hihetetlenül fantasztikusan jó volt, hogy hirtelen vettem is egy bérletet.:) Kell ez nekem.:)

Csomószor rálépek az utcán az emberek sarkára... úgyhogy vagy ők mennek túl lassan, vagy én túl gyorsan.:)

Rá kellett jönnöm, hogy nem vágyom mindenre, amire azt hittem, hogy vágyom. Ennek aztán van jó és rossz oldala is...:)