Nem banális, de semmi komoly hál' istennek. Persze olyan vagyok, hogy a fellélegzés után pár órával már azon kezdtem el aggódni, hogy eddig nem volt baj, de biztos most baszták el. Kevin finoman próbált figyelmeztetni, hogy álljak le. Így úgy döntöttem, hogy nem böngészem tovább a témába vágó szakirodalmat, hanem egyszerűen próbálok megnyugodni és valami sokkal kellemesebbel foglalkozni ráérő szabad perceimben. Amiből mondjuk kevés van.:)

Tegnap Kevin azt mondta, indítanom kéne egy olyan vállalkozást "Hogy ne aggódjon, izgulok Ön helyett". Merthogy képes vagyok olyan szinten aggódni, amiből már üzletet lehetne csinálni. Persze vadidegenekért nem aggódnék úgy, mint most Kevinért és még órák, mire egyáltalán kicsivel többet tudunk. Bár meg vagyok róla győződve, hogy banális problémáról van szó... csak az én paranoiás énem. Néha félelmetes, hogy az ember mennyire tud szeretni valakit...

Nyilvánvalóvá kezd válni, hogy nehéz helyzetben vagyok, ha azt nézzük, hogy más esküvőjére sem tudok normálisan felöltözni, nemhogy a sajátomra. Tél közepén.:) Hahaha.:) Ez amúgy az évszázad vicce.:) Arról nem beszélve, hogy anyagi korlátaim is vannak...:) Bár ez inkább szomorú.:( Ilyenkor kicsit utálom a pénzt... vagyis a hiányát. Pedig semmi extrát nem akarok. De tényleg. Bár kezdem azt érezni, hogy mindig a semmi extra a nehezebb. Mert egy kicsit más.:) De nehezebb ez az egész kandallós, forralt boros, hóeséses, mint ahogy azt előtte gondoltuk. És a hó még nem is biztos. De azért élvezzük.:) 

Az anyakönyvvezetőnél már reggel nyolckor nagy volt a sürgés forgás. Kicsit ő is furán nézett ránk. Kicsit mindenki furán néz ránk. Mert januárban, mert a szabadban.:) Szerintünk nem fura lesz, inkább kicsit más.:) Kezeteket imára kulcsoljátok, hogy január közepén essen a hó. Jó sok.:) Sűrű pelyhekben.:) Szóval, hogy legyen jó nagy hóóóó.:) Bár hó nélkül is boldogságos.:)

Minden olyan picsa drága ebben az országban... és ettől most picit szomorú lettem.

Az van, hogy bazi sok a munka, és még a munkán kívül is ezer dolgon kell pörögni. Jó dolgokon mondjuk, csupa móka és kacagás.:) Hétvégén a pékség mellett kinyitom a cukrászdát is, és megint tortázni fogok, nem csak kenyerezni.:) Mindentől függetlenül sokkal jobb ez a hét, mint az előző... mikor is inkább nem írtam semmit, nehogy később megbánjam. Dráma volt anyámmal, ami nem szokatlan csak sosem mesélem. Mindig idő kell, hogy túltegyem magam dolgokon. Kár, hogy ilyen fene nagy lelkem van.:) Amúgy nem kár, csak ettől sokkal bonyolultabb az élet.:) Amúgy cikáznak bennem ennél sokkal mélyenszántóbb gondolatok is, csak ugyebár az idő.:) 

Nem sűrűn álldigálok a népligeti buszpályaudvaron. De amikor igen, kb. tizenöt évvel fiatalabbnak érzem magam. Bár, ha jobban bele gondolok mindig tizenöt évvel fiatalabbnak érzem magam.:) Emiatt nem kell sűrűbbén ide járnom.:)