Az történt, hogy az elmúlt hetekben néhányszor a mondókámat véletlenül máshol publikáltam. Fel sem tűnt, hogy nem ide lépek be, fel sem tűnt, hogy valójában meg sem jelennek a bejegyzések.:) Emellett produkálok olyanokat, hogy legtöbbször már kedden azt hiszem, hogy péntek van, vagy nem húzom le magam után a wc-t, vagy azt mondom, hogy zakkendős nyakó és fel sem tűnik, hogy valamit elrontottam.:) Kicsit meg vagyok makkanva.:)

Kicsit sok kezd lenni a világ.:) Túl sok minden történik, kevés időm van magamra, és akkor még van aki barátság címén rá kezd telepedni az életemre, amit aztán végképp rosszul viselek. A munkahelyi mérleg is megint kibillent, utálom. Ahelyett, hogy a városban forralt borozgatnék valahol munka után vagy tervezgetnénk az esküvőt, vagy csak szimplán várnám a karácsonyt... ehelyett hétköznapi dolgokon kell tipródni. Nagyon megnyugtató, egyszerű dolgokra vágyom, kis nyugira meg pihenésre.:) Ez egyelőre vágyálom.:) Otthon kupleráj a lakás, közben anyut költöztetjük vidékről Pestre, közben Kevinék cége költözködik. Én meg már csak egy jó töltött káposztára tudok gondolni.:)

Amúgy lelki életet is élek, de ahhoz már kéne a forralt bor meg a nyugi, hogy mesélhessek.:) Mindent egybe vetve, boldog vagyok.:)