Ez is eltelt.:) Nem szoktam évértékelő posztot írni, ez sem annak minősül.:) 

Mindent egybe vetve azért örülök, hogy ennek az évnek vége van. Fura év volt ez, valahogy minden jóban volt valami rossz és minden rosszban volt valami jó. Így tehát mégis azt kell mondni, hogy jó év volt, hiszen a dolgok egyensúlyba kerültek, de most mégis inkább örülök, mint nem, ennek a mesterséges fordulópontnak. A legeslegjobb persze az volt, hogy összeházasodtunk és a nyári nagy nyaralásunk is hihetetlen jó élmény volt. Azt hiszem ezekre fogok gondolni, ha ez az év majd eszembe jut. Volt sok csalódásom is, emberekben, barátokban, átértékeltem dolgokat, sokat gondolkodtam, agyaltam, bennem sok minden változott, ami azt hiszem újfent bebizonyította a hét évenként fordulópontokat, ami most leginkább bennem tetten érhető, itt a blogban, vagy mások számára valószínűleg a legkevésbé sem. De ez így van jól.:) Szóval szép volt, jó volt, de mégis inkább lépjünk gyorsan tovább.:) Amúgymeg utálom a szilvesztert, és ennek megfelelően nem is csinálunk semmi különöset. Vettünk persze virslit, meg behűtöttünk egy pezsgőt, addig is kicsit iszogatunk, filmezünk, semmi különös, olyan jólesően semmi különös.:) Többek között rendeltem e-bayen egy kindle tokot, a karácsonyra kapott ajándékomhoz (boldogság), aminek csak az a hátránya, hogy képes vagyok hajnali háromig olvasni, amit ugyan most még büntetlenül megtehetek, de mi lesz a jövő héten?!:) Kevin is nagyon örült az ajándéknak, tiszta szerencse, hogy anyutól én is kaptam egy jegyet, így együtt mehetünk.:) Ezeken túl a töltött káposzta volt az ünnep legjobbja, meg az, hogy sokat voltunk együtt, jó volt, nyugi volt, kicsit néha sok a család, de amúgy tényleg minden jó volt.:)

Most visszatérek Kevinhez, a poharamhoz, meg az egész éjszakás tűzijátékhoz, amit a környékbeliek szolgáltatnak a ház előtt lévő kis téren. Mindenkinek boldogat!

Mivel nálunk már ma karácsony lesz, ezért tegnap este beállítottuk a fát a helyére, hogy ma már ne kelljen ezzel bajlódni, amikor Kevin hazaér a munkából. A fa amúgy iciripicit talán túl lett méretezve...:) amúgy gyönyörű - de tekintve, hogy egy garzonban élünk, a maga két méteres átmérőjével igencsak uralja a teret.:) De amolyan igazi karácsonyfa. Lesz, amikor fel lesz díszítve.:) Na de ma jött a vicc.:) Délután felporszívóztam a fa alatt a lehullott tűleveleket és fura volt, hogy vizes a porszívó, úgyhogy sejtettem, hogy itt megint valami vízügyi probléma van.:) Bemásztam a fa alá, merthogy belátni nem lehet alá, és perszehogy kifolyt abból a rohadt tartályból a víz. wtf. Gondolom valahol el van törve és szivárog vagy mittudomén, mindenesetre állt a víz a padlón.:) Mert az olyan jó.:) Gondolom tegnap este óta. Gondoltam mentem a menthetőt, úgyhogy a fa alatt hasalva egy picsányi résen a fa törzse mellett egy szivaccsal megpróbáltam "kimerni" a tartályból a még benne maradt vizet.:) Élvezetes volt, mondjuk simán lehetne már velem egy burleszk filmet forgatni, mert persze nagy igyekezetem közepette a fa elkezdett dőlni.:) Vicces volt, tényleg röhögtem.:) Aztán nagyjából stabilizáltam a fát, ami szerintem legalább harminc kiló, majd félig fogva, másik kezemmel elértem a telefont és felhívtam Kevint, hogy most mégis mit csináljak... nem tudom mit gondoltam, hogy a távolból tud segíteni, mindenesre annyit mondott, ha dől, akkor inkább a szekrény felé.:) Végül nem dőlt el, de egyelőre instabil, külső beavatkozásra vár.:) 

Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt! :)

Természetesen sütögetés helyett elkezdtem nézni egy filmet, amin aztán jól el is aludtam, most meg a wizzair-es repülés rejtelmeit próbálom megfejteni, de ez a sörsátras beléptetős megoldás még nem teljesen világos.:)

És most, hogy végre szabadság van, gyömbéres kekszet fogok sütni. :)

És annyira várom már a karácsonyt, de leginkább csak azért, mert annyira szeretném már oda adni Kevinnek az ajándékát. Erre. Mert annyira imádja és még sosem látta és azt hiszem nagyon nagyon fog örülni neki.:)
És töredelmesen bevallom, a töltött káposztáért is meg vagyok már őrülve.:)

Az este karácsonyi mulatkázás volt és lévén egyben az utolsó munkanapom is 2014-ben, így kellően meg is ünnepeltem az év végét. Talán túlságosan is.:) Igaz persze az is, hogy néha kell ilyen is. Persze BK-nak is eszébe jutott lejönni és persze megint a múlton való rágódás volt a fő témája, annyi különbséggel, hogy egy-két vodka után most sikeresebben rángatott bele engem is ebbe az egészbe és azt kell mondjam, jobb lenne, ha mi tényleg elkerülnénk egymást, kurva nagy ívben. Mármint még az eddiginél is nagyobb ívben. Megrekedt valahol évekkel ezelőtt és fényévnyi már a távolság és egyrészt nem tudok mit kezdeni a múltban hozott velem kapcsolatos rossz döntéseivel (nekem ezek végülis jó döntések lettek), másrészt nem tartom tisztességesnek ezt újra és újra előhozni. Meg értelmetlen is. Kicsit ambivalens, mert egyrészt persze mindig is kedvelni, szeretni fogom, ezért tényleg jó látni őt, meg dumálni vele, nyilván az is igaz, hazudnék, ha azt mondanám nem esik jól, hogy nőként néz rám, de ez mind elég kicsi súllyal esik a latba, ha azt nézem, másfelől nem jó vele találkozni, mert én nem bírom ezt az élve boncolást meg ezt a nosztalgiázást. Elnosztalgiázom én magamban, ha nagyon akarok néha, ha olyan a hangulatom, slussz, passz és nem akarom, hogy belerángasson ezekbe a játékokba. Másfelől meg mindig azt mondja, hogy nem jó engem látni, mert boldog vagyok, szép, kerek az életem és ő ezzel nem tud mit kezdeni. Na, akkor mindent egybe vetve tényleg a nagy ívben való elkerülés a lehető legjobb megoldás. Így mondjuk a társaságban teljesen elkerülni nehezen tudom, de amúgy meg már rég nem keressük egymást, a város meg elég nagy, így a véletlen összefutás miatt nem kell aggódni. És még ott van az az opció is, hogy inkább elmaradok a társaságtól.

Most egy picit nem akartam nyavalyogni... merthogy szombaton arra értünk haza, hogy egy cetli várt a felső szomszédtól az ajtóra biggyesztve, "kifolyt a mosógép, remélem nem áztak el" (ja, merthogy a kifolyó kiugrott a kádból, de ő amúgy nem volt otthon. wtf.). Szerintetek? Pont az egész előszoba állt a vízben, meg a fél szoba, ahol még három hónapos sincs az új padló, folyt a falon a víz, felpúposodott a vadi új cipősszekrény, meg foltok a falon. Ááá, nem borultam ki, tényleg, de azt hittem megütöm, ha ajtót nyit. Nem ütöttem meg persze, mert minden látszat ellenére egy cukipofa édes nő vagyok, de azért erősen dolgozik bennem az ideg embertársaimmal szemben az autós sztori meg ez után a beázás után. Ezt leszámítva, meg hogy a mai nap eddig semmiképp sem nevezhető túl jónak (apróságok), amúgy tényleg minden rendben, szóval kezelhető.:)

Öt hét után végre visszakaptuk az autót.:) Öröm.:) Boldogság.:) Potom 1,3 millió volt a javítás... amitől konkrétan rosszul lettem, még így is, hogy a csaj biztosítója fizette... na de akkor is, ez horribilis összeg, azóta sem térek magamhoz. Ennyiért már autót lehet kapni, ááá, nagyon durva. 

Amúgy voltam a múlt héten szabadulós játékbanon.

Én még így nem beszéltem soha senkivel. De mikor Kevin felhívott dél körül, hogy ma sem lesz kész az autó, ledobtam az ékszíjat és felhívtam a szervizest. Próbáltam uralkodni magamon, ezért vele még nem kiabáltam, de később felhívott a főnöke és akkor már tényleg nem voltam visszafogott. Egy hónapja megy a félrebeszélés, vetítenek, jönnek a kifogásokkal és rohadtul meguntam. Egész eddig türelmes voltam, hétfőn azt ígérték legkésőbb péntekre, szerdán mondták, hogy péntekre tényleg, erre pénteken közlik, hogy nem, mert mégsem, mert a fényező meg a satöbbi. És ezt már eljátszották párszor. Sikerült belőlem kihozni a harcosabb énem, én megmondtam a faszinak, hogy hétfőn nagyon szar napja lesz, ha nem lesz kész a kocsi, mondtam, hogy bemegyek asztalt borogatni. Szerintem nem gondolták, hogy ennyire ki tudok borulni, de szerintem még én sem gondoltam. Szóval az ötödik hétvége, hogy megint nem tudunk elintézni egy csomó mindent, amit már rég el kellett volna. Kiba ideges lettem. Aztán háromkor elmentem az okmányirodába útlevelet intézni, visszafele bementem a Mekibe (tényleg a legrosszabbat hozzák ki belőlem) a téren vettem egy forralt bort is és visszajöttem dolgozni. A forralt bor még tart. 

Szerintem most elindulok a márkaszervizbe és beledobok a kirakatba egy szekercét.

Repjegy megvéve. Utazunk.:) 

Kicsit ugyan csalódott vagyok, mert mióta délelőtt megvettem, lejjebb ment az ára, de inkább most már nem nézegetem. Nem mertünk tovább várni, már így is irreálisan olcsónak tűnt két embernek oda-vissza 130 ezerért. Ha feljebb ment volna és nem vesszük meg, most sokkal rosszabb lenne.:) Vettem fel fizuelőleget... ez is milyen már... :) na de most tényleg a pénz tartson vissza? :) Ha kapok pulykapénzt visszafizetem. Utazunk, az a lényeg.:)

Hülye és ingerült ma mindenki. Pancsi lemondta a forraltborozást. Az iroda, mint egy szemétdomb, minden szerteszéjjel, dobozokban, egymás hegyén-hátán. Cserébe holnap új szobába költözök.:) És, ha minden jól megy a Mikulás a kocsit is meghozza. A dolgok most épp kiegyensúlyozták egymást.

Hiába, osztok, szorzok, vonok gyököt a tegnapi napból, valahogy nem billent jobb irányba a mérleg, ráadásul egy olyan cikis dolog is történt hazafele menet, amit már elmesélni sem fogok.:)  Aztán persze rájövök... és pont egy tegnapi rossz hír miatt, hogy mennyire nem számít, hogy mennyire ázok szarrá egy nap akár többször is, mert mindez bagatell dolog mások problémáihoz képest. Ebbe a sehova sem vezető gondolatmenetbe viszont (hogy kinek mekkora a problémája) nem megyek bele, nyilvánvalóan semmi értelme.

Álmodtam viszont annyi hülyeséget az éjjel, hogy csak na... Például, hogy tök ismeretlen emberekkel (akik álmomban a barátaim voltak), egy lánnyal meg két fiúval táboroztunk egy lombházban az erdőben és legalább negyven pár cipő volt felsorakoztatva egymás mellé több sorban az "előszobában". A lombház meg a cipők a legmeghatározóbb momentum, megy hogy én a lánnyal meg a két fiú együtt, két csapatot alkottunk és valamit játszani akartunk, de az egyik srác hülyeségnek tartotta az egészet. Totál értelmetlen álom, még csak kapcsolni sem tudnám semmihez, így biztos egy másik idősíkban utazgattam álmomban.:)

A másik az volt, hogy felhívott Kedvesati, hogy rendet raktam-e már a blogon, mert látta, hogy minden összevissza volt rajta és jó lenne, ha rendbe szedném, ráadásul megadta a szomszédasszonyának a blog címét, aki azt mondta, hogy mennyire szuper, mert nem csak arról szól, hogy milyen sokat kell főzni meg takarítani egy nőnek.:) Konkrétan Kedvesati szomszédasszonyát se értem, hogy keveredett az álmomba, de arra emlékszem, hogy össze vissza vihogtam, amikor hívott és ezt elmesélte.:) Van egyáltalán szomszédasszonyod? :)