jellemzően pénteken kell mindig ráhúzni...
ma csak ketten mondtak fel...
á, nem... én még nem tartok itt...:)
csak morci vagyok... semmi több...
na pá...:))

Pezsgő helyett koktéloztam... így sem volt rossz... bár az este kicsit fura volt. Sok ember, sok kis sztárocska... azért elvoltunk. Kevin letudta a kötelező köreit, ápolta kicsit a kapcsolatait, aztán éjfél körül haza mentünk. Reggel azt éreztem, kicsit "öreg" vagyok már ehhez... pedig nem is volt ez olyan nagy buli. De nem lenne már kedvem túl sokszor pörögni az éjszakában... ennek örömére jövő héten meg premierbuli... hasonlóan visszafogottan... aztán karácsonyig elég is lesz.:)

Az este nagyon viccesromanikus pillanata volt, mikor csak úgy spontán kitűztük az időpontot... két év múlvára... :) meg azt is megbeszéltük, hogy majd tizenöt év múlva Krakkóban és Toszkánában lesz egy kis otthonunk, kecskéket fogunk kergetni a kertben... nyilván ezt inkább Toszkánában... és majd élvezzük a kemény teleket... nyilván ezt inkább Krakkóban. Majd néha haza nézünk... jó lesz nekünk.:) Még csak nem is gondolom, hogy totálisan elérhetetlen álmok lennének...

De az a legszebb az egészben, hogy tudunk együtt álmodni.:) Tequila Sunrise nélkül is...:)

Ha nem vigyázok, rögtön azon kapom magam, hogy már megint krakkói szállásokat nézegetek...

De találkoztunk Barbival a héten és kaptam rénszarvassonkát és finn csokit (ez ilyen nemzetközi hónap) és tök jó volt. Rég találkoztunk ez pedig egy nagyon régi blogos ismeretség már. És milyen fura, hogy szaladgálnak a világban emberek, aki olyan sok mindent tudnak az emberről... miközben nem nagyon vagy alig vagy egyáltalán nem ismerjük egymást... vele talán 3-4 éve is van már. Rohan az idő.:) De a héten már kevésbé voltam fáradt... gondolom számít, hogy többet alszom 5-6 óránál... persze nem sokkal...:) Ennek örömére este valami puccos céges buliba megyünk csupa juppi közé... ahogy sejtem, de pezsgő biztos lesz, úgy meg könnyebb észrevétlennek maradni. Persze ennek alapfeltétele a mértékletesség... 

 ... elkezdtem folytatni, de most rohanok... Holnap... :)

Tizenöt év után is képes vagyok elkeveredni a városban...

...és a sötétben a semmibe robogó villamoson azon gondolkodni, hogy vajon van-e villamosvezető vagy ez csak valami földönkívüliek által vezérelt távirányítású sárga izé, ami most éppen elrabol.:) Persze tudtam, hogy valahol még a Megyében vagyok és hogy nyilván majd valahogy haza jutok, csak az egész olyan szürreális volt a házak és emberek nélküli sehol meg nem álló villamoson.:) 

Úgy fest, a helyek amikről nincs egy kósza emlékem sem... ott (még) nem jártam.

Az lehetséges, hogy BK nemes egyszerűséggel mondva... gyereket csinált valakinek? Mármint gondolom lehetséges. A kérdés nyilván költői.:) A választ meg nem tudhatom biztosan. És mindegy is.

Ez csak egy halk megdöbbenésből született bejegyzés.:)

nyilván hülyeség azt gondolni, hogy a szemüveg eltakarja a sötét karikákat a szemem alatt...

:) a szemüveg, ami csak azért van pár éve, mert mindig szerettem volna.

és bár ez a nap sem olyan húdecsúcsszuper... már ami a benti dolgokat illeti... 

deviszont olyan jó, hogy lehet ismerősöket látni a youtube-on.:) én meg tudok ilyeneknek örülni.

mások meg örülnek, hogy a kibújt belőlem a kiscukrász és folyton sütök... 

főleg Kevin örül a tetsztsütiknek... mert csupa új recept. persze. 

ez meg egy megint zsúfolt hét lesz. persze...

csak nem tudom, hogy miért nem értem, hogy miért nem tudom kipihenni magam egy hétvége alatt.

viszont az őszi nagytakarításnak a végére értünk...

és ma munka után bizony elmegyek vásárolni.
ja, és tegnap megint láttam véletlenül egy kicsit ebből a filmből...
ezért postoltam egy régi 2003-as bejegyzést.
ezzel a taktikával egyszer biztos az összes ide kerülne...
:)

Megmondtam előre...:)

Volt egy utolsó csepp... pedig délelőtt már felmentem a nyolcadikra dühömben... csudát láttam... a háztetők, a kis teraszok, a borús égbolt... kedvem lett volna ott maradni úgy egy-két órára, vagy egy fél napra vagy mondjuk munka végéig. Nem maradtam, s mint már tudjuk... bizonyos szempontból hiba volt. Persze ha maradtam volna, már lehet, hogy rendőrkutyákkal szagoltatták volna végig az épületet... hülyeség, mert nyilván nem... de bírtam volna a felhajtást. Amúgy jó kis hely az a nyolcadik, a madár sem jár arra (nemhogy rendőrkutyák), csak néhány lakó... úgyhogy pont alkalmas arra, hogy felszökjek, ha épp elegem van napközben. másokból.
De szökés helyett este sütök egy isteni finom pogácsát és iszunk egy pohár bort Kevinnel. Egyet-egyet. Nem összesen egyet persze.:)

Szuper lesz. Bár dög fáradt vagyok. 

Elkeserítően szar nap. Sírhatnékom van. Haza akarok menni vagy minimum a világ másik felére. És ezen még az sem segít, hogy tegnap egy lépcsőházi szóváltásból a direktor úrtól megtudtam, hogy nagyon jól végzem a munkámat... momentán szarok rá.

Álmomban Mick Jagger, Michael Douglas... és még sokan mások... lakásában jártam. Nem is lakások voltak azok... hanem házak...jó. nagy. házak.

.rímel a valóságra.

Megint mozgalmas az élet.
Borfesztivált imádtuk... és vele együtt az Angyal Borászat 2008-as késői szüretelésű furmintját is... ha mar pontos akarok lenni. Volt közben szülinapozás is (nemenyém), volt újabb családi türelemjáték... jaj, hogy a tesóm miért választott maga mellé egy ilyen nőt... sosem fogom érteni... (nemenyém probléma) volt Színikritikusok díjátadó gálája is... jó volt... és Hevér Gábornak igazán tök jó hangja van, amit eddig nem tudtam... amúgy kicsit sikertelen, de azért jó volt... mármint az este. Meglepődés is volt, hogy túl tudunk öltözni egy ilyen eseményre... ami nem azt jelenti, kisestélyi volt rajtam... (Kevinen sem... szerintem rajta sosem lesz... kisestélyi...), csak azt, hogy az emberek mennyire nem foglalkoznak ilyen dolgokkal... na mindegy... én azért élveztem, és jó tudni érezni ilyenkor, hogy milyen fess pár vagyunk. Semmi túlzás... csak összepasszolunk... :) Volt közben őszi nagytakarítás is otthon... persze nem értünk a végére... de azért alakul... ennek örömére lehet a hétvégén megint festünk egy kicsit (konyhát). Volt otthon pizzázós tévénézés is. Volt szakácskönyv rendezgetés és ennek örömére ma remélhetőleg lesz sütisütés is. Sok munka is van (vagy inkább csak a feszültség a sok... nem tudom) Van kellemes ősz, és ezt a lelkem nagyon tudja élvezni... és télvárás is van... azt még jobban tudom élvezni...:)

És van az, hogy mint tegnap (újfent) kiderült maximálisan élvezem a direktor úr bizalmát... ami objektíve jó... csak nem kérdezte senki, hogy akarom-e én élvezni ezt a fene nagy bizalmat... mindenesetre érdekes az élet... én meg úgyis mindig azt élvezem.:)

És persze folyton Krakkóba vágyom. Már megint. Vagy még mindig.:) Az érzés konstans... de szól a rádió... a lengyel.:)

Az mr2Petőfit hallgatni nekem olyan nosztalgikus és mindig egy régi szeptembert juttat eszembe...

Visszaolvastam... bírom, ahogyan régen leírtam dolgokat.:) 

És a koncert tegnap újfent szuper volt, na meg a limonádé is.:)

Ez meg a tipikus esete annak, hogy egy bejegyzésen belül szeretek olyan dolgokról zagyválni, amiknek semmi köze egymáshoz... nyilvánvalóan pusztán azért, hogy írjak valamit. Csak mert utálom, hogy pénteken négykor még mindig itt kell ülnöm, miközben keresgélhetnék új ruhát is.  Vagy valami. Vagy bármi.:)
Holnap meg Borfesztivál.:)
Tegnap viszont tök véletlenül egy vicces köszöntős levéllel (BK-nak) beleszaladtam valami nagyon rossz hírbe... ami nem nekem rossz, csak együtt érzek, mert tudom milyen csak ennek nincs jelentősége, mert végülis nem vagyunk már barátok vagy bármi... csak mégis fura és rossz érzés volt.

A tegnap este meg tényleg tök jól sikerült. Sunnyval találkoztunk, később csatlakozott a barátnője (most találkoztunk először), majd jött tesóm is. Jól esett a bor is, gyorsan telt az idő is, a kedvünkkel sem volt probléma... úgyhogy reggel el tudtam volna képzelni, hogy még egy kicsit aludjak. De egy algofelx meg a friss levegő mindent megoldott.:) 

Ennek örömére ma este megint koncertre megyünk, de azt hiszem a fogyasztásomat kizárólag limonádéra fogom korlátozni.:) Ó, fiatalság bolondság... miközben már nem is annyira, épp nosztalgiáztunk Sunnyval, hogy már harmincnégy éve... apáink jó barátok voltak még az egyetemről, aztán a barátság megmaradt, a két család meg össze járt. Sokat voltunk együtt, és például a Pesthez való kötődésem mindenképp akkor alakult ki, a belvárosi polgári hangulat, a gangra nyitott konyhaablakon kiáradó illatok, az Andrássy út fényei, a Zeneakadémiáról kiszűrődő zsibongás emlékei és egy ember, aki olyan, mintha a testvérem lenne. Ritkán találkozunk, bár mostanában talán sűrűbben, de mindig az a klasszikus érzés, mintha nem is telet volna el az a néhány hónap. És ez jó. És mert Kevinnel is jól kijönnek, Sunny barátnője is aranyos és jó fej, remélem majd sűrűbben lesznek ilyen esték.

Átmenetileg zároltak, mert azt hiszik, hogy robot vagyok. Végülis jobb, mintha másnak gondolnának.:)

Szuper este, rövid éjszaka, kora reggel... Vol, van, lesz....

Ha az ember nem írja le hamar az élményeket... később már furán lényegtelennek tűnik minden...

Én is az az ember vagyok, akinek mindent le kell fényképeznie... így külön öröm az új telefon.:)
Izgalmatos tele szórni mindennel a blogot... nekem legalábbis jó.:)

 szaké...

csoki és tea...

és a Fuji...

legyező

from Japan

aki bunkó, az is marad
no comment

Kisebb-nagyobb darabokból, rég elfeledett winchesterekről, kallódó dokumentumokból összerakosgattam az elmúlt kilenc év naplótöredékeit. Az én kis külön bejáratú Háború és békém 1200 oldalra rúg... sok..:) Megéltem, de hogy mit írtam le belőle... magam sem nagyon tudom már... és rajtam kívül talán (vagyis biztosan) egy ember van, aki nagyjából végig olvasta. Ez azért a mai napig megnyugtató érzés...

Találtam még néhány képet, egyetlen törölt és elmentett naplóbejegyzést, pár el nem küldött levelet és zenéket. Fura azért látni olvasni, hogy néha... rám egyáltalán nem jellemző módon, mennyire szembe mentem az érzéseimmel... De akkori rossz döntéseim biztosan kellettek a jelenemhez... még akkor is, ha nem nagyon tudok az életemből úgy 3 és fél évvel mit kezdeni... persze már nem kell vele mit kezdeni... inkább csak jobb lett volna, ha másképp van... bár épp minap titulálta a direktor úr szexinek, hogy elváltam...:) Amúgy izgalmas és kellemes 1200 oldal... majd egyszer talán minden egy helyen lesz.:)

Úgy néz ki, sikerült vennem egy kiló ehetetlenül édes szőlőt. Ennyi erővel egy csupor mézet is magamba dönthetnék.

Utálom magam mikor elcseszek valamit. Pedig még csak le se szúrtak.

Mostanában nem meséltem,

hogy voltunk múlt héten Sunny-ék koncertjén... és mint télen(?), tök szuper volt és persze táncolunk is... mert az jó nekünk.:) Jövő héten megint megyünk :)

hogy szőkül a hajam... mert az jó nekem és csak azért szólok, hogy ne lepődjön meg senki :) (aki esetleg megszokta, hogy vörös vagyok voltam)

hogy mostanában rádiót hallgatok... de nem biztos, hogy jó nekem, mert túl sokan és túl sokat beszélnek :)

hogy sütinyomót szeretnék venni... mit szeretnék, akarok... mert az jó nekünk, ha sok sütit sütök. Vagyis nekem jó, ha sütök, Kevinnek meg jó, ha eszi.:)

hogy jövő szombaton Borfesztivál lesz... és az nagyon jó nekünk meg másoknak is :)

hogy jövő vasárnap színikritikus díjátadó gálára megyünk... és csak gondolom, hogy jó lesz, de izgi :)

hogy vettem egy új táskát

és hogy a MagneB6 mégiscsak jó valamire

Olvasni kéne... leginkább Kornist, azt hiszem.
Sokszor úgy érzem, apám volt a lengéscsillapító és a kapocs anyu és köztem. Valahogy régen nem voltak ennyire élesek az ellentétek, vagy csak jobban uralkodtunk magunkon... nem tudom. Próbálkozunk, de nem az igazi. Amúgy meg a fenének sincs kedve erről mesélni... csak mert ez mindig itt van a háttérben... ezért néha muszáj kibuknia... legalább ennyire.

Hoztam egy kis Krakkót.:)

 

Még több kép:

Nehéz ügy volt ez a költözés. Nyilván velem van a baj, hogy sehol nem éreztem "otthon" magam... de hát mit csináljak, ha mindenhol volt valami apró probléma.:)