Utazás

Az van, hogy Aida (ősrégi egyik legjobb régi barátnő) már évekkel ezelőtt elment egy távoli országba. Egészen pontosan még 2009-ben. Egy évre indult, de persze már akkor tudni lehetett, hogy soha nem jön vissza, mert ha onnan el is jön, tuti nem haza jön. Azóta eltelt lassan hat év... és azóta téma, hogy elmenjünk hozzá és azóta sem jött össze mindig valami jelentékeny vagy jelentéktelen oknál fogva. Most viszont olyan konkrét meghívással állt elő, ami olyan "most vagy soha" lehetőségnek tűnik, hogy hiba lenne kihagyni. Úgyhogy, bár nem volt betervezve anyagilag (nagyon nem), de mégis nagyon gondolkodóba estünk. Hamar el is kellene dönteni, mert január mindjárt itt van, de addig még valahogy meg kellene győznöm magamat, hogy 6 órát a levegőben tölteni egy repülőn tök jó, mert valahogy úgy vagyok ezzel, hogy gondolatban imádok repülni és mindig kicsit irigyelek mindenkit, aki szerteszét repdes a világban, és én is repültem már többször, de én olyan, de olyan parás vagyok, hogy azt el sem tudom mondani. Kevin meg még nem is repült soha, de ő azt mondja, velem bárhova.:) Szóval az utazásnak csak anyagi és parázási akadályai vannak, de mindezek áthidalhatók. Gondolom.:) 

Miután egy fél napig próbáltam magam meggyőzni, hogy nem is lesz rossz este mulatkázni kicsit, a fél banda lemondta én meg persze csalódott vagyok. Viszont a napközbeni győzködés túl jól sikerült, így csalódottságom ellenére elmegyek. 

Azt álmodtam, hogy az unokaöcsémet át kellett vinni a kolumbiai (vagy valami hasonló) határon, de az anyja mondta, hogy mindig elkezd rohangálni, ezért azon gondolkodott, hogy ad neki egy kis pálinkát, mert attól lenyugszik. Én meg mondtam, hogy nem jó ötlet, mert nyilván nem jól venné ki magát, ha egy pálinkaszagú gyerekkel akarnék átmenni egy amúgy is necces országhatáron. 

Ezek (az álmok) honnan jönnek? :)

Japánból jön a rohadt alkatrész a kocsihoz, így persze lesz egy hónap a javítás... wtf

Arra azért kíváncsi lennék, hogy egy évben átlag hány ember kerül a sürgősségire a sajtreszelő okozta sérülések miatt.

A hétvége "nagy élménye" az volt, hogy jobb híján elmentünk a tescoba a tesco busszal bevásárolni.:) Meghatározó tapasztalat volt... igaz azóta sem sikerült rájönnöm, hogy a látszólag full alkoholista utastársunk másfél óra alatt hol itta mata részegre magát (mert gondolom a tescoban nem annyira olcsó a pia vagy már eleve részeg volt, csak nem mertem eléggé megnézni), de gondolom van a környéken valami jó kis talponálló, csak nem ismerem a környéki kocsmákat.:) A konklúzió mindenesetre az, hogy ha csak nagyon nem muszáj, nem utazunk máskor a tecsó járatával. 

Még csak most igazolt vissza a biztosító, így valószínűleg még a jövő héten is szervizben lesz a kocsi. Basszuskulcs. Na nem minta kocsi nélkül nem lehetne élni, csak... na mindegy.

Hetek óta töltött káposztára vágyom, de kitartok karácsonyig. Nekem a töltött káposzta tipikusan "egyszer egy évben" kaja, akkor viszont nagyon imádom. Talán pont azért, mert olyan ritkán eszem. Ettől függetlenül biztosan főzök valami káposztásat a hétvégén, vagy csak bedörgölök egy kiló savanyú káposztát. Ezt valahogy télen mindig muszáj.

Olyan isteni finom hagymalevest csináltam, hogy most teljesen oda vagyok.:)

Valami viccesfurát álmodtam az éjjel. Pillanattal meg néhány bloggerinával, akiket olvasok, de személyesen nem ismerek, valami buliba mentünk, ami inkább bál volt, mint buli. Terített asztalokkal, virágokkal, meg esélyi ruhás emberekkel, így hamar rájöttünk, hogy eltévedtünk, mert épp nem ilyen buliba vágytunk. Ittunk azért valamit, meg sütiket ettünk, erre konkrétan emlékszem (én valami nagyon nagyon csokis puha piskótát). Pillanatra konkrétan emlékszem, ahogy nagyon nevetett valamin és nagyon jól érezte magát. De elindultunk valahova máshova, fura, de még fényes nappal volt, és bár a város Budapest volt, mégis olyan Varsó-Párizs keveréke hangulatú hely volt inkább. Útközben gondoltam megmutatom a lányoknak az új lakásunkat, amit Kevinnel valahol a belvárosban vettünk. Egy cseppet lepukkant, felújításra szoruló lakás volt, de volt egy erkélye és úgy emlékszem egyből bele szerettünk Kevinnel. Aztán innen is tovább álltunk, mondván bulizni megyünk. Az autó forgalom kicsi volt, de sokan sétáltak az utcán, és mikor átmentünk egy széles út egyik oldaláról a másikra, észrevettem az egyik unokatesómat, aki öltönybe kiöltözve nagyon sietett valahova, nem vett még észre és tovább ment, de akkor hirtelen megláttam a testvérét is. Akkor már nagyon örültem, hogy így véletlenül megpillantottam őket, aztán még észrevettem a keresztanyámat is, aki az ő anyukájuk és nem sokkal később megpillantottam a nagybátyámat is, aki viszont már nem él. Fura volt, mert az egész család nagyon szépen fel volt öltözve, a nagybátyám viszont kifejezetten rosszul nézett ki, látszott rajta, hogy nagyon nincs jól és nem is úgy nézett ki, ahogy éltében emlékszem rá. Mintha nem is élő lett volna. De nagyon örültem neki, rögtön oda mentem hozzá és mondtam neki, hogy mennyire örülök neki, hogy el sem tudja képzelni mennyire, mire ő mogorván csak annyit mondott, hogy dehogy örülsz. De goromba volt és barátságtalan, amilyen amúgy soha életében nem volt. Aztán üdvözöltem a többieket is és még az egyik unokatesóm gyerekeivel is össze futottam, akiket amúgy még sosem láttam (ez amúgy normális?). Na mindegy. Aztán, hogy a bulival mi lett, arra nem emlékszem, vagy talán pont felébredtem.:)

Na, mindezt csak azért meséltem el, mert lehet, hogy ti is ott voltatok a buliba. Pillanat biztos ott volt, a többiekre konkrétan nem emlékszem. Bár gondolom ez azért lehet, mert archoz nem tudok mást kötni.:)

Tegnap este beleszálltak a kocsiba és lezúzták a hátulját. Senkinek semmi baja nem lett szerencsére, csak a két kocsi lett összetörve. Nem voltam ott, de mikor oda értem rossz volt látni szegény autókát, de nem voltam ideges. Nagyon büszke is vagyok magamra, még én nyugtattam a csajt, hogy nem gond. Persze gond, de ha leugatom a fejét, attól már nem változnak a dolgok. Elismerte, hogy az ő hibájából történt, ki is készült rendesen, pláne, hogy a vadiúj céges autót törte össze, amit végül trélerrel vittek el. A miénket saját lábon vittük még este a szervizbe, kíváncsi vagyok hány hét, meg mennyi pénz, bár nyilván ez a része inkább a biztosítót érdekli. 

Kifejezetten nem esik jól most ez az időjárás. Tudom, hogy fordítva vagyok bekötve, de novemberben ne legyen már kora nyár. Áááá. Nem szeressem. Így persze átmenetileg szögre akasztottam a csodás új télikabátom.

Lett egy méregdrága csodás és meleg új kabátom.:)