Muzikális hangulatban.:)

Mindig annyira aggódom a szívem miatt (is), pedig mindig rendben van.:) Most is aggódtam, most is rendben van.:) Kevin megígérte, hogy minden rendben lesz. Imádom.:)

Este aztán elmentünk vettünk két szekrényt a konyhabútorból... csak szép apránként, nem kell elkapkodni.:) Hazaértünk, Kevin felcipelte a harmadikra a kollégájával aztán eszünkbe jutott, hogy a csomagmegőrző szekrényben ott hagytuk a kabátom az IKEÁban. Úgyhogy vissza. Este tízre haza is értünk, utána még bodzaszörpöt szűrögettem, ami nem sikerült túl jól, úgyhogy van kábé hétésfél liter cukros vizem. Pedig borzasztó sok bodza volt benne és az illata csodás. 

Hazafele menet totál hangosan ezt a dalt hallgattuk a rádióban.:)

Ma este meg vendégség.:)

Minap elolvastam.... Kati Marton: Párizs - Szerelmeim története.
Az esküvő egy felújításra szoruló kastélyban lesz. Gondolom full romantikus. Kíváncsi vagyok.:) Már csak pár hét és hajnalig ropjuk.:)
A lánybúcsú szervezésében részt kell vennem... de igazán nem tudom elképzelni... a meghívottak inkább több gyermekes anyukák, mintsem "partizó" lányok... így egy teával ücsörögni pénisz formájú gyertyák mellett igen érdekesnek mutatkozik... látszik csupa rossz sztereotípia él bennem egy lánybúcsúról, meg úgy tűnik a többgyermekes anyukákról is. Három lánybúcsúban voltam életemben... az egyik egy jól sikerült házibuli volt, még valamikor nyolc éve, a másik egy roppant unalmas, csupa gagyi játékos kényszeredett este, a harmadik meg nem is volt lánybúcsú, mert se menyasszony nem volt, se barátnők... csak a Börzsöny, a butella meg az ugató kutyák. Fura az élet...
Szóval furák ezek a lánybúcsúk.:)

Gyorsan telnek a napok... már-már hetek... vitathatatlanul látványosan nincs kedvem írni.:(

Barbi, nagyon köszönöm a díjat... megtisztelő, sosem kaptam ilyet.:) Igyekszem teljesíteni a hozzá fűzött feladatokat és reményeket.:) Csak igyekszem, de nem ígérem.:)

Szóval gyorsan telnek a napok... mindenféle zsúfoltság van, sok munka, közben kikapcsolódások, közben az ilyenkor szokásos aggódásom... pénteken már jobb lesz.:) Itt bent változó hangulat, otthon változó intenzitású kupi, de leginkább nulla munkakedv.:) Ja, de lett új hűtő.:) Apránként majd új konyha is lesz.:) De lassan vége az évnek, így aztán évadzáró, addig még egy remek vendégség, aztán a közelgő esküvő kapcsán lánybúcsú, aztán a közelgő esküvő... amiről idő közben kiderült, hogy egy  különleges helyen egy igen különleges hangulatú esemény lesz... valószínűleg. Az exférjemről még nem tudok, ezért remélem otthon marad..., bár igazából kezd nem érdekelni, csak első sokk volt sokkoló.:) Aztán lesz még meglepetés szülinapi parti és szép lassan július... akkor meg már Badacsony... nekünk.:) De jó is lesz.:)

Most még elég fáradt vagyok, meg egy picit ideges.:(

Az egy dolog, hogy a lakásban már csak egy ösvényen lehet közlekedni és minden csupa por és a kupi már nem tud hova fejlődni... az is egy dolog, hogy elgletteltem 25 kg glettett(!) és még nincs vége... és nagyon unom...:) de ennek tejébe még az áram is megcseszett... nyilván csak kicsit, mert semmi különösebb bajom... de akkor is megrázott, meg még meg is ijedtem... közben az egyik főnököm is felmondott... aminek nem örülök... de a java még csak eztán jön.... váratlanul meghívást kaptunk egy júniusi esküvőre is (aminek egyébként nagyon örülök... még akkor is, ha ennek nem tudom nem nézni az anyagi oldalát is)... na de a non plus ultra és tényleg ez a csúcs, hogy ezen az esküvőn még a volt férjem is ott lesz. Persze lagzistul mindenestül. Megnyugtatásomra közölték, hogy ugyanannak az asztalnak a két végén fogunk ülni. Ódeszuper.

A különös álmaimhoz csak annyit, hogy valamelyik éjjel egy nagyon hosszú és bonyolult álmomban hófehér, ragyogó és csodálatos, de tényleg csodálatos óriási főnixmadarak hullottak alá az égből, amelyek aztán lángba borultak és elégtek. Az emberek csodát emlegettek, a tűzoltók meg tűzet oltottak. 

Fura álom volt. Az egész. Nagyjából minden pillanatában.

Valami gigaatomturbina megy a NatGeon és pont ez a szám jutott eszembe. Amit mellesleg imádok.:)

Csak olyan apróságok tűnnek tova közben...,
hogy két hete lovagoltam,
hogy vettünk egy bográcsot,
hogy elültettem egy csomó virágot,
hogy milyen jó ez a nyár,
hogy milyen hülyeségeket álmodok,
hogy a lakás egy háborús övezethez hasonlít,
hogy levertük a csempét,
hogy le is gletteltük a falat,
hogy most már tudom, ha minden kötél szakadna, elmehetnék segédmunkásnak, vagy szakmunkásnak is akár
hogy tényleg hülyeségeket álmodom...,
hogy vágyom a Badacsonyba,
hogy vannak munkahelyi dolgok, amik nem változnak,
hogy egy kicsit fáradt vagyok,
hogy írtam levelet, mert tényleg aggódtam kicsit,
hogy mindjárt vége az évadnak,
hogy bizonyos szempontból még mindig türelmetlen ember vagyok,
hogy nem megyek Pécsre... csak, mert,
és
hogy megint bebizonyosodott, hogy jó emberismerő vagyok.:)