vár otthon 17 kiló dió, hogy megpucoljuk. a telken szedtük.

kedden jön Nemcsitri. szuper.

a héten láttuk a Mamma Mia-t. nekem ez a zene bármit elad. bár szerencsére grátisz volt.:)

új kollégát keresünk. így hirtelen hr-es lettem. 

este megyek bandázni. a szokásos bandával.

borzasztóan fáj a torkom. a tantum verde spray bűn rossz, de legalább remélem használ. végre találtam két új nadrágot. meg egy jó blúzt. 

holnap újra levágatom a hajam. egészen megnőtt. 

Arra gondoltam, hogy most baromi melegem van, pár hét múlva meg már azért sem fogok az okoskán hazafelé pötyögni, mert kesztyű nélkül fázik a kezem.

Tegnap megnéztük a lányokkal az Idát, ma meg 65 éves lenne apu. Lenne.

Bár most éppen nyár van... újra.. de valamelyik nap elkezdtem mesélni, hogy végre ősz. Úgyhogy most posztolom, ami a múlt héten elmaradt.:)

Végre ősz. Valahogy tudok neki örülni. Még ennek a szürke, esős időnek is. Annak ellenére, hogy minden igyekezet ellenére reggel totál eláztam és nyilván szívás délutánig vizes nadrágban ücsörögni. Vagy amíg meg nem szárad. Szóval ősz van. Valahogy olyan fura volt ez a nyár. Nem volt rossz, de fura volt. Nem volt nyárias. És most nem az időjárásra értem... bár nyilván ez nagyon befolyásolta, de valahogy úgy el tűnt telt mintha nem is lett volna.:) Igaz, az a majdnem két hét nyaralás, az nagyon szuperfantasztikus volt. Nagyon visszavágyom... Imádtam Imádtuk Gdanskot, a tengert, Helt, a Mazuri-tavakat (talán azt imádtam a legjobban), Varsót és persze Krakkót is. A Żubrówkat, meg a citromos Warkat, a gólyákat, azt az isteni pasta carbonarat meg a szarlotkat. A hajókázást, az autókázást, a sopot-i mólót, meg úgy mindent.:) Egyszóval tényleg, nagyon nagyon jó volt. Ezek után nagyon fejbe vágott Kevin kirúgása, ami valójában előjel nélküli, de valahol mégis várható volt. Már ekkor tudni lehetett, hogy egyszer vége lesz, csak talán azt nem gondoltuk, hogy így. Hogy pontosan hogy, azt nem írnám le, mindenesetre nagyon inkorrekt, undorító dolgok történtek és máig nem értem, hogy valaki, hogy keveredhet ebbe az egészbe bele, miközben olvastam róla eleget, bőven túl sokat, így nagyjából azt is lehetett tudni mire számíthatunk. Hát ennyi volt. Kevinnek egy 15 éves korszakot kellett egyik pillanatról a másikra lezárnia, közben egy majd 20 éves szoros kapcsolatnak véget vetnie, ami több volt mint munkakapcsolat. Érdekes volt, mert ő hirtelen azon aggódott, hogy mi lesz most, mármint mi lesz anyagilag. Én meg ideges voltam, és meg tudtam volna ütni, konkrétan legalább két embert. Napokig nem tudtam mit kezdeni a dühvel, aztán persze szép lassan enyhült. Most már elmúlt. Most már inkább a bűnöst is áldozatnak látom. De végülis mindegy, a lényegen nem változtat. Szerencse az volt ebben az egészben, hogy a konkurencia megörült Kevinnek, és mondhatni tárt karokkal várták, így Kevin azóta is dolgozik, a szakmájában maradt, jó emberekkel és jó helyen dolgozik. Úgyhogy erre a történetre vonatkozóan már csak közhelyeket tudnék pufogtatni.:)

Szóval történtek dolgok, és ezen kívül ezer más dolog még, és hogy mégsem írok szinte soha... hát nem tudom, valahogy fejben blogolok, megváltozott a közléskényszer jellege, inkább magammal beszélgetek. És az is igaz, hogy bent nincs időm írni, otthon meg már kedvem sincs sokszor leülni a gép elé, nemhogy írni. Azért persze igyekszem.:)