Porcelán

Az a baj, hogy végignéztem, amint szépen lassan, módszeresen, napról napra megölték a munkakedvem. A sztahanovista énem. A lojalitást bennem. A "jó ide bejönni" érzését. Végignéztem és mégis meg vagyok lepve. Meg vagyok lepve dolgokon. Meg vagyok lepve magamon. Meg vagyok lepve másokon. Olyan ez, mint egy rossz viszony, egy fokozatosan megromló kapcsolat. Aminek a végén tányérok repkednek. 

Csak a Herendit vigye valaki a kezem ügyéből... 

Frissítés

Néha egész egyszerűen csak azért nem írok, mert nem érzem már igazán "itt" otthon magam. A blogon. Ezt igen furának tartom amúgy, mert miért nem mindegy?, hogy az ember hova ír... de mivel már máskor is volt ilyen és másnál is olvastam már, így elfogadom, hogy most megint ez van. Hogy egy szimpla vérfrissítés elég lesz, vagy egy teljes költözés kell, azt még nem tudom, de majd szólok.:) 

Forraltgyógybor

Egy időben a Beverly Hillsi zsaru zenéje volt a csengőhangom. Hiába, imádom.:) A második rész lett a mai programom, a mulatkázást ráhagytam Kevinre, mert tegnapra totál lebetegedtem. Azt hittem, ma reggel fel som fogok tudni kelni, rázott a hideg, remegtem, mint a kocsonya, de annyira, hogy még a fogaim is összekocogtak, a téli paplan alatt is majd meg fagytam, szóval tényleg egészen szar volt. Mivel a dolgaink nagy része még mindig dobozokban, így nem tudtam lázat mérni, de végülis mindegy is. Mára jobba lettem, és bár annyira nem örülök, de a mai smúzolást megúsztam. Mondtam Kevinnek, maradjon ameddig jól érzi magát, de cuki volt, azt mondta inkább jön haza hozzám. Lassan azt hiszem itthon lesz, én iszok egy gyógyhatású forralt bort és reggelre mindent kiizzadok. Hiába, aki amatőr, minden szeptemberben megfázik...

Négy esküvő, egy temetés

Kár, hogy nem csak a filmben... Szomorú vagyok, mert egy számomra fontos ember lett hirtelen a világ egyik legszomorúbb embere. Tudom milyen érzés, hirtelen apa nélküli lánnyá válni, és azt is tudom, mennyire nem tud segíteni senki.

Én lenni nyűgös

Nem gondoltam, hogy valaha sírni fogok egy rossz frizura miatt, de ma reggel ez is megtörtént. Olyan borzasztóan elbaszta a hajamat a fodrászom, hogy szavaim sincsenek rá. Konkrétan oda vagyok, mert ennyire szarul már régen éreztem magam a bőrömben. A csodás kis pixie frizurám helyett, annyira fiús és rövid frizurát hajat vágott, hogy a következő egy hónapban maximum sapkával lépnék ki az utcára, míg valamelyest megnő. Egyszerűen botrányos, elkeserítő, tényleg szörnyű és minden túlzás nélkül bőgtem ma reggel fél órát. Egy szopós malac kutya füle hozzám képest. Pluszban a múlt héten az egyik parfümömtől allergiás kiütéseket kaptam, ami ugyan már nem viszket, de még mindig elég feltűnő, és persze azon kívül, hogy magamra kenhetném (de nem kenem) az ajánlott szteroidos kenőcsöt, nem tehetek mást, mint várom, hogy elmúljon. És persze pont most hétvégén lesz az a szupertrendi esküvő, amit nem hagyhatunk ki, amihez amúgy sem volt túl sok kedvem és a csúszupi hajammal meg a kiütéseimmel nem is hiszem, hogy a toppon fogom érezni magam. Hogy nincs egy göncöm, arról meg már nem is beszélek... De a hajam, a hajam az tényleg elszomorít.:(

Update: Hab a tortán, hogy épp most (mert mikor máskor) kitalálták, hogy új fotó kellene a honlapra. wtf. De tényleg.:D Engem most biztos nem...