Imádom a lengyel złoty illatát.:) Egyébként jóság van, meg az, hogy a Balcsiról előbb haza jöttünk... de ez hosszú.:) Holnap viszont már Kℛakkó.:))))))))))))

Most egy-két hétig jó indokkal tűnök el.:) Két állomás közt azért lehet, hogy benézek.:) Legyetek jók...:)

Néha lejátszok beszélgetéseket magamban... olyan élethűen, hogy ha pár hét vagy nap múlva eszembe jut, olyan mintha tényleg beszéltünk volna.:)

Olyan pitiáner problémái vannak, hogy bár szabadságon vagyok, mégis bentről írok... és  hidegfrontot jósolnak az időjósok szombattól... persze szombattól Balcsi... és esős időt 27-től Kℛakkóban... és persze 28-án megyünk... ez annyira... mindegy... hagyjuk. Napot én még ott nem láttam...:)

Bennem még mindig a döbbenet. Ezért nem is nagyon írok, nem tudom miről is írhatnék. Tudtam én, hogy rohadt ez a világ, csak valahogy mindig próbáltam azt hinni, hogy én egy másik világban élek. Egy kevésbé rohadt világban. Én sokszor nem féltem, sok mindentől... és szerencsére épségben mindig haza is értem. És valahogy meg sem fordult a fejemben, hogy lehetne másképp is. Rám mindig vigyázott valaki. Odafentről? Fogalmam sincs... De szerencsés vagyok... én nem találkoztam rossz emberekkel. És persze tudom, hogy máskor is történt már ehhez hasonló, másokkal, akikről nem hallottam vagy nem beszéltek ennyit... most mégis valahogy nagyon felkavart és nem nagyon múlik, csak kevesebbet próbálok gondolok rá. Nagyon megfoghatatlan érzés...

Fura mikor tudod, hogy valakit sosem látsz már többé... és ezzel az egésszel el is vagy, csak mikor írsz egy névnapi sms-t és kapsz rá egy választ... az valahogy furán érint. Az üzenet vagy a válasz nem számít semmit és mindkettő pont olyan és pont annyira kedves, amennyire lennie kell... csak a válaszban érezni, hogy túl sűrű, hogy százhúsz karakterben minden benne van, és ebből tudod, hogy a világ dolgai a helyükön vannak. És Te is.

Ezért jó, hogy mindenkinek van névnapja... így eszembe jutott ő is, meg hogy de jó, hogy akkor annyira rossz volt.... hogy most ennyire jó lehessen, hogy de jó, hogy van múltam... így lett jelenem. És az is jó, hogy nem kell többé sms-t írnom névnapra (sem) és hogy megint érezhettem, hogy egy néha mástól megcsörrenő "erre jártam, eszembe jutottál" telefon mennyivel jobban tud esni. Jó rég óta tudom ezt már, csak még nem találtam a szavakat. De még néha lehet, hogy lesz kedvem róla beszélni.

Pöttyös labdával dobálóztunk a vízben és borzasztó jól éreztem magamat.:)

A Balaton maga a boldogság.:) Lehet, hogy hétvégén folytatás, vagy legkésőbb 3 hét múlva... akkor már a badacsonyi hegyoldalban ejtőzünk.:) Nekem még két hét munka, utána négy hét szabadság.:) Négy kerek hét... hát hogy is mondjam... ez azért jól hangzik.:) Közben napszemüveget vadászok, néha meg rám "vadásznak". Egy héten belül már kétszer próbáltak kedvesen, de igen egyértelműen flörtölni velem... de kiábrándítóan elutasító vagyok, úgyhogy hirtelen ki is ábrándulnak a lelkes fiatalemberek. Azért megmosolyogtató és persze mert nő vagyok, meg még valószínűleg picit hiú is... így persze magamban örülök.:) Ezzel a dolog le is tudva. De reggeli hajókázásban, ahogy a napsütésben arcomba csapott a szél, olyan volt, mintha épp nyaralnék. Ami csak azért nem volt teljesen hiteles érzés, mert Kevin nem volt ott.

nem értem, hogy lehet nem szeretni a Balatont