Bennem még mindig a döbbenet. Ezért nem is nagyon írok, nem tudom miről is írhatnék. Tudtam én, hogy rohadt ez a világ, csak valahogy mindig próbáltam azt hinni, hogy én egy másik világban élek. Egy kevésbé rohadt világban. Én sokszor nem féltem, sok mindentől... és szerencsére épségben mindig haza is értem. És valahogy meg sem fordult a fejemben, hogy lehetne másképp is. Rám mindig vigyázott valaki. Odafentről? Fogalmam sincs... De szerencsés vagyok... én nem találkoztam rossz emberekkel. És persze tudom, hogy máskor is történt már ehhez hasonló, másokkal, akikről nem hallottam vagy nem beszéltek ennyit... most mégis valahogy nagyon felkavart és nem nagyon múlik, csak kevesebbet próbálok gondolok rá. Nagyon megfoghatatlan érzés...