Pénteken volt három éve, hogy ide jöttem dolgozni. 

Ma, négy nappal később... megfordult a fejemben, hogy menni kellene. Igazából sok jót nem szokott jelenteni, ha ez a gondolat felmerül bennem.*

Tegnap viszont kacsacombos birspürés pezsgős éttermes ünnepelés volt. Na persze nem a remekjó munkahelyeinket ünnepeltük.:)))

*Valamit tompít a helyzeten, hogy a közvetlen  főnököm  többször elmondta, mennyire sajnálja, hogy ez* engem ennyire megvisel...

*{ja, részleteket nem mondtam}

Tuti lett ma pár új ősz hajszálam... Kevinnek a munkahelyén van konfrontációs megbeszélés, anyu meg reggel kilencre ment orvoshoz és nem veszi fel a telefont.

Update: Drága anyukám elfelejtett felhívni a telefonja meg lehalkítva maradt.:)) 

Kevin főnöke "szektás" lett (mint "Jerry Maguire"). Már egy ideje tart a dolog, most már sunyi, hazug módon próbálkozik a kollégáknál...
Vannak rosszabb pillanataim, mint mondjuk tegnap este, amikor kiakadok... kábe mint egy órarugó... és mert pro és kontra vannak érvek menni és maradni mellett... ezért konfliktus van köztünk Kevinnel, ami ugyan nem nagy konfliktus, de mégiscsak az, és utálom ezt. Legjobban a főnökét utálom, meg azt az állatot, aki ezt az egészet kitalálta.

Csak ismételni tudom önmagam.

Valójában nem hagytam el a fél pár fülbevalót... pusztán csak annyi történt, hogy tegnap reggel csak az egyik fülembe raktam be (pedig elég feltűnő).:) Ezen eddig még mindenki röhögött...:) Igen, vannak hülye dolgaim mostanában. A múltkor például a mosogató helyett a szemetesbe öntöttem bele az ásványvizet. De olyan is volt, hogy miután megettem a joghurtot, a dobozát bele raktam a mosogatóba a kanalat meg kidobtam a kukába. Múlt héten elhagytam fél pár kesztyűmet, és elvesztettem az mp4 lejátszómat, de végülis utána meglett. Igazából nem szoktam ilyen szétesett lenni...:)

Elhagytam egy fél pár fülbevalót a csodás új kollekcióból.:( Közben a wellness hétvégétől már elkanyarodtam Český Krumlovba, miközben erősen ellenállok Krakkó csábításának, amin nem sokat segít, hogy reggeltől munka végéig lengyel rádiót hallgatok... de mert képes vagyok ellenállni a kísértésnek... nyárig tényleg megpróbálunk nem menni Krakkóba.:) Egyébként tényleg nehéz lehet velem... ;) még jó, hogy Kevin ezt másképp éli meg...:) ő például kifejezetten élvezte az adventi kecskeméti badacsonyiforraltborozást... bár ő nem is forralborozott... nekem meg az utolsó csepp volt a lebetegedésemhez... szóval tényleg élvezte, pedig tényleg hülyeség volt... így utólag bevallva... de nem is meséltem akkor (mert az influenza elvette az eszemet erőmet), hogy tök véletlenül egy nagyon régi ismerősbe botlottunk és nagyon tudtam örülni neki, mert igazából régen minden hülye sztorimat végighallgatta és tudott velem dühöngeni, sírni és örülni is... de az utóbbi pár évben már szinte nem is tudunk egymásról... lehetne másképp is... de jó volt ez a totál váratlanság. Ez még a múlt év miatt volt érdekes... meg, hogy mennyit gondolkodtam azóta azon, hogy néha puszta akarásból akarok dolgokat és ez mennyire hülyeség. Azt a szilveszteri "bulit" is csak akartam, de tulajdonképpen annyira nem vágytam rá... így utólag vissza gondolva... amúgy is utálom a szilvesztert meg jól sem voltam még... és ugyan nem volt rossz, de mennyivel jobb is lehetett volna... mondjuk csak aludni. Ez már elég öregesen hangzik, pedig semmi köze a koromhoz.:) Szóval akarás és vágyak témakörben sok mindent végigjártak a gondolataim, meg hogy talán el kéne már rugaszkodnom attól, hogy bizonyítsak dolgokat másoknak, hogy mire vagyok képes... mert annyira fölösleges... és ezeket már jó ideje el akartam mesélni, csak így mellékesen. 

Mint ahogy azt is, hogy annyira finom narancsos tortát ettem a hétvégén, hogy még most is oda vagyok tőle... és bár még a receptet nem tudom, de tudni fogom.:) Mondjuk az is igaz, hogy átmenetileg spártai életmódra kell kapcsolnom, mert a legviccesebb, hogy a nagy influenzás nyűglődésben valahogy furcsa mód étvágyam az volt... és mert meg vagyok róla győződve, hogy az evés segíti a gyógyulást... így elég sokat ettem abban a  két hétben... meg egy kicsit előtte is már... meg egy kicsit utána is... így egy-két plusz kilóval is gazdagabb lettem. Na mindegy. Amit viszont még mindenképp el kell mondanom... újra rá kellett jönnöm, hogy valójában csak vörös hajjal létezem.

Vidéken nagy eséllyel lezúzzák a kocsidat egy traktorral, ha elakadsz a hóban... cserébe építhetsz hóembert és rajzolhatsz hóangyalkát... mert van hó.:)

{szóval lett hóhelyzet}

{hóhelyzetet akarok}

Csak most jöttem rá, mikor Kevin szólt, hogy elmegy a céggel valamerre februárban két napra... hogy még egyetlen éjszakát sem töltöttünk külön a cirka két és fél év alatt. Kicsit fura lesz.:) Én, aki világ életemben szerettem magamban (is) lenni, sosem zavart az egyedüllét, sőt... szerettem is... szinte elképzelhetetlen volt régen ez, ami most van.:) Igaz, régen sok minden elképzelhetetlen volt... aztán mi mindent hozott az élet...:) 

Valójában sokkal többet írok fejben, mint ténylegesen. Leginkább lényegtelen, fecsegő bejegyzések... amik így aztán olvasatlanul maradnak... pedig nyilván valamiért mégiscsak elmondom... magamban.:) De nem magamnak.

Tegnap végre megnéztük Mr. Bond-ot a moziban... és bárki bárkit mond, szerintem Daniel Craig az egyik legjobb Bond, legalábbis nekem. Kellően érdes. Még a sokak által "vizenyős" kék szemei sem zavarnak... ami nálam nagy szó. Szóval Craig, meg Bond, meg mi így együtt egész jó estét töltöttünk el tegnap. Szombaton is voltunk moziban, meg a megannyi élményem helyszínén a STEXben vacsoráztunk... de sajnos azt kell mondjam, a hely varázsa és színvonala sokkal inkább megkopott, mint az emlékeim... úgyhogy mostanában oda nem megyünk.

Várom, hogy essen itt is a hó, de szarik esni... bocsánat... nem lehet szebben kifejezni...:) 

Miután haza értem, kb annyira voltam képes, hogy beszélgettem egy fél órát Kevinnel, aztán eldőltem, mint aki egy hete nem aludt. Nemrég ébredtem.
És nem biztos, hogy kéne, de úgy ennék egy gesztenyepürét...:))

Amúgy meg tök tuti, hogy esett a hó... csak az a baj, hogy abbahagyta... imádom, hogy be van dugulva a város... és bár lehetne utálni, hogy reggel nem jár a villamos és ezért gyalogolni kell... én mégis inkább élveztem.:) Pedig a minap már totál hülyének nézett egy - egyébként nagyon kedves - eladólány, mikor próbált meggyőzni, hogy milyen szuper valami fekete cucc... mire én azt mondtam, hogy feketét már nem... mert már jön a tavasz. Aztán már nem mert vitatkozni.:)

Apropo cucc... sajnos a múltkori hét új fülbevalóból időközben összesen tizenhét új fülbevaló lett... meg még  pár karkötő. De most már megígértem magamnak, hogy abbahagyom és januárban már nem veszek többet.:) Olyan jó, hogy ilyen veszettül végletes ember vagyok.:D

Nem bírom a sunyiságot. Azt meg végképp nem bírom, ha valaki az én kontómra sumákol. Rohadtul nem korrekt, nem egyenes. De ezen is kezdek túllendülni tegnap óta. Csak az a baj, hogy ettől nem teljesen függetlenül... utálom, ha valaki kihozza belőlem a legrosszabb énemet... mert nyilván nem annyira szeretem a legrosszabb énemet... Próbálkozom... változni, hogy megszeretni ezt az énemet is... egyelőre nem sok sikerrel.

Tiszta hülyeség, hogy leginkább arra használom ezt a blogot, hogy munkahelyi dolgok miatt nyűglődjek.

Majd ez ügyben is próbálkozom.:)

Egyébiránt még másfél hónapig engedélyezem ezt a hóesést... azt is csak azért, mert alapbeállítás szerint imádom a telet... amit mostanában kezdek elfelejteni és egyre jobban vágyom a tavaszra. Tőlem ez tényleg nagyon nagyon fura.:) De tervezünk egy tavaszváró wellness hétvégét... mert a szokásos februári krakkói utunkat most elhalasztjuk... leginkább nyárra. Ettől még... vagy pont ezért borzasztóan hiányzik Krakkó... de most hagyom kicsit ezt a hiányérzetet tombolni... és így nagyon jó lesz várni a nyarat.:)

Amúgy meg úrrá lett rajtam a bizsu őrület és vettem nyolc új fülbevalót meg három karkötőt. Akciósan persze! :)

Szemléletváltásra lenne szükség... vagy egy külön irodára.:) Hiába... vannak dolgok, amik nem változtak...

Ideje írni...:)
Még a múlt hét előtti hét szombatján... tehát karácson előtt pont... lebetegedtem. Elsőre csak egy kis torokfájásnak tűnt... aztán egy aranyos kis influenza lett belőle, így az elmúlt tíz napban ahelyett, hogy élveztem volna az idilli ünnepet... lázasan feküdtem, köhögtem és nyűglődtem. Karácsonykor még pörögnöm kellett, vendégek készülődés miegymás, nyűgös voltam és igazán nem élveztem, utána még rosszabbul lettem persze és felkelni sem volt erőm. Most már úgy ahogy jól vagyok. De így utólag vissza gondolva a tegnapi szilveszteri vendéglátást le kellett volna mondani, de mivel nem volt nagy parti, így túlélhető volt.

Szóval így vagyunk...  Nagyon vártam ezt a karácsonyt, igazán készültem rá, de valahogy nem voltam ráhangolódva és ezt már kicsit előtte is éreztem. Kicsit csalódott is voltam, mert azért tényleg annyira igyekeztem és emiatt a hülye influenza miatt nem sikerült és amúgy sem... és amúgy is... igazából legjobb lenne mindig Kevinnel kettesben. Azt érzem, ami kicsit furán érint, hogy nem kapom vagy nem kapjuk vissza azt másoktól igazán, amit adunk. Amit én az ajándékokba, a vendégvárásba úgy mindenbe bele teszek az sok... igazán sok... mármint szívem, lelkem, időm minden benne van... és valahogy nem talál értékelésre. És akkor azt érzed, hogy hiába. És most jutottam el oda... hogy már nem kell megmutatnom, hogy milyen fasza csaj vagyok, aki bármire képes... mert én tudom, kevin tudja... és eztán mindent csak a magunk örömére. Na jó, egy-két kivétel van... de tényleg csak egy-két. Csak mert néha nekem is jól esne, hogy valaki más hív meg vacsorázni és kivételesen nem csak mi pörgünk a hátunkon... 

Szóval kicsit változnak a dolgok... ami nem baj, csak erre is rá kellett jönni.:) És ebben az egészben még mindig az a legjobb, hogy Kevinnel így megtaláltuk egymást.:)

Nyilván kicsit fáradt is vagyok, azért eme lesújtó vélemény az emberekről.... pedig amúgy én tényleg nem nem gondoltam, hogy az a jó, ha csak magunknak élünk, de ha már mindenki befordult és bezár... akkor nem hagynak más választást... Na jó, talán tényleg egy-két nagyon távoli kivétellel.:)

Amúgy belül nekem boldogság van... És úszkálnak a halak az új akváriumban és kaptam igazi csúcsszuper keverőtálas robotgépet és mindjárt kimegyünk héliumos lufikat a levegőbe eresztgetni.:)