Totál tanácstalanok vagyunk és persze egyre idegesebbek. A szomszéddal megállapodtunk a lakással kapcsolatban, megalkudtunk az árban, kezet ráztunk. Ő azért szeretné megvenni, mert össze akarja nyitni a két lakást, de addig amíg nem tudja majdnem biztosra, hogy megkapja az engedélyt az összenyitásra, addig nem akar szerződni, mert ha nem kap engedélyt, minek neki a lakás. Ezt értem és meg is értem. De az idő rohan. Azóta elteltek hetek, most már addig eljutottunk, hogy van statikai terv és a közös képviselet is azt mondta, hogy oké (bár ezt nem adta még írásba) és valószínűleg az építésügyi hatóság is igent fog majd mondani (mert a pasi amúgy ott valaki), ha írásba adja a közös képviselet, a pasi meg beadja a kérelmet és onnan kb. 15 nap mire megkapja az engedélyt. Nekünk azt mondta, ha a közös képviselettől megvan az írásos papper (elvileg hétfőn), akkor már mehetünk az ügyvédhez és előlegez. De még mindig csak előlegről beszél, mert addig nem akar foglalózni, amíg a hivatalos papír nincs a kezében. Hiszen ő biztosra megy. Mi meg itt állunk és várunk. Ha a csillagok lehullanak az égről, akkor is kell hatmillió június végig, mert nyilván nem akarunk egy valag pénzt bukni a lefoglalózott lakás miatt. Viszont azt gondoljuk, hogy amíg nem foglalózott, addig semmi biztosíték nincs arra, hogy tényleg megveszi a lakást. Mert szemmel láthatóan tényleg meg akarja venni, nyilván nem brahiból intézkedik, meg csináltat tervet, satöbbi, látszik, hogy akarja a dolgot, de hát ez a való világ kérem, az a biztos, amiről papír van. Vagy nem? Mert persze ha csak előlegez, bármikor visszamondhatja, mi meg ott állunk egy hónap múlva, hogy se pénz, se vevő, semmi. Csak a gyomorfekély. És mi ezalatt az idő alatt nem hirdettük, merthogy megállapodtunk (bár olyat nem mondtunk, hogy nem hirdetjük), korrektek vagyunk, de most már kell a B verzión is gondolkodni, amiből az egyik, hogy lehet, hogy másik vevő kell. És még mindig azon tipródunk, hogy ha hirdetjük nyilván elkezd bunkózni a szomszéd (mert amúgy egy arrogáns... ) és mondjuk bukjuk az egészet, mert mondjuk azt mondja, hogy nem vagyunk korrektek, merthogy megállapodtunk. Nem tudom, fáj a fejem és rosszul alszom. 

Mától hivatalos (és egyben ijesztő) tény, hogy a falnak is füle van...

Az önuralom teljes hiánya. Nem vall rám, hogy spontán csoki/édesség/süti/MARCIPÁÁÁÁÁÁÁN fogyasztásba kezdjek, de a feszültség oldására tökéletes és sikerrel alkalmazom már napok óta.:) Tegnap egy lépéssel közelebb jutottunk a célhoz, és aláírtuk a szerződést, kifizettük a foglalót... úgyhogy emiatt már nem kell izgulni. És mivel tegnap volt az év legszerencsésebb napja (nyilván valami hülye cikkben olvastam) ezért minden rendben, minden szipi szuper, nem aggódunk.:) Még az éppen eltűnt szomszéd miatt sem... 

Amúgy én még mindig baromira fázom. Tudom, hogy elvileg már nem kellene, és lehet, ha most épp kimennék a térre sütkérezni a napra, akkor nem is fáznék, de itt bent még mindig hideg van, szóval alig várom, hogy kitegyem a lábam és vége legyen a munkanapnak. 

De a guglitól megtudtam, hogy én egy egy gyapjas mamut vagyok! Az alábbi megjegyzéssel:
Teljesen egyedi, és gyakorlatilag kihalt, de a derűlátóbb tudósok reménykednek, hogy egy nap sikerrel klónozzák Önt!

Egy hete megnéztük a kiszemelt lakást... azóta aláírtuk a vételi szándéknyilatkozatot, holnap megyünk foglalózni és a szomszéddal is megegyeztünk a mi lakásunkra... Eddig a pontig minden rendben van... csak nem ennyire egyszerűek a dolgok, mint az hangzik. Kicsit ideges vagyok, hogy minden mindennel rendben legyen, de annyira sokszereplőssé vált a történet, hogy inkább kezd egy sokismeretlenes egyenletre hasonlítani, ami számomra nem megnyugtató. És közben még anyu "régi" házát is elkezdtük árulni. 

Az elmúlt hét gyakorlatilag e körül forgott, és ez a mostani is hasonlónak ígérkezik. 

De csináltam a hétvégén mákos gubát... mert pár hete egy péntek este spontán beugrottunk Nemcsitrihez Fehérvárra (épp arra jártunk), aki mákos gubával a pasija meg harmonika muzsikával fogadott bennünket és a guba annyira fonom volt, az este meg annyira jól sikerült, hogy azóta is mákos gubára vágytam, Kevinnek meg nem kell kétszer mondani, ha mákról van szó.:) Meg kell persze állapítanom, hogy gubából is a klasszikus az igazi, mert én persze nem úgy csináltam és nem is lett olyan jó, mint Nemcsitrié. Ámbátor lehet, hogy a zene is hiányzott hozzá.

Az van, hogy túl ritkán írok...

Pénteken mindketten szabit vettünk ki Kevinnel, mert kirándulni készültünk Aidával (aki megint hazalátogatott), úgyhogy voltunk kastélyt nézni, meg tavat, sütiztünk a legtutibb cukiban (ó, a hazai ízek) aztán a nyaralóban ejtőztünk, rakott krumpliztunk meg fröccsöztünk. Á, édesistenem, hogy én mennyire imádom a bodzafröccsöt, az már annyira nagyon nyár, hogy az ember majd ki bújik a bőréből :)... és az egész nap annyira  jó volt, mintha nyaralnánk. És végülis egy picit nyaraltunk is.:) Annyira jó, így hogy Aidával most ilyen sűrűn találkoznunk, hogy januárban kint voltunk nála, meg hogy sűrűbben haza jár, bár tudom hogy ezt most csak a körülmények hozták így és négyezer kilométer mégiscsak messze van, de azért ennek most akkor is nagyon örülök. 

Szombaton aztán kidolgoztuk magunkat és egészen jól rendet raktuk anyu házában, kitakarítottunk, szanáltunk, úgyhogy már csak a kertet kell össze kapni kicsit és jöhet az ingatlanos. Nincsenek illúzióim, hogy hamar elmegy a ház, pedig nagyon tuti kis hely és alig pár éves, de vidéken nem tudom mennyire pörög az ingatlanpiac. Vasárnap folytattuk otthon, kiglancoltuk a lakást, csináltunk tuti kis fotókat (ha a szomszédnak mégsem kellene), de mivel a szomszéd átjött és tényleg kell nekik, így lehet erre hál istennek nem lesz szükség. Közben kinéztünk egy lakást amit ma este megyünk megnézni, így elképzelhető, hogy felgyorsulnak az események. Remélem nem lesz vele semmi gikszer, mármint a lakással, mert annyira jó lenne, ha jó lenne. 

Ma reggel meg nagyon korán keltünk, hogy hétre beérjek, mert volt egy kis meglepetésünk a főnökömnek, ami egyébiránt minden aggodalmam ellenére nagyon jól sikerült.:) A költözködés  meg a felújítás biztosan felborítaná a nyarat, amire kivételesen most semmi nagy utazást nem terveztünk, de a Badacsonyba már tuti megyünk július végén és Krakkóba is augusztusban, szóval unatkozni biztos nem fogunk.:)

Ahogyan karácsonykor a töltött káposztát, úgy imádom húsvétkor a sonkát, a tojást meg a fonott kalácsot... amit persze én főztem és én sütöttem.:) Felfüggesztettem a diétámat és többször is degeszre ettem magam, még hétfőn este színház után is fél tizenegykor. Ó, én bűnös lélek. De annyira élveztem.:) Ahogy az egész hétvégét, ami nagyon mozgalmas volt, de mégis baromi sokat aludtam.:) 

Valami hihetetlen módon felborított ez az óraátállítás (mert mi más?) és esténként olyan szinten pörgök, (annak ellenére, hogy nagyon keveset alszom) hogy nem tudom hogyan kéne lelőni magam. Tegnap például még éjfél után Hungária dalokat énekeltem és táncoltam a szoba közepén, Kevin fetrengett a röhögéstől a műsorom láttán, szóval végülis jól szórakoztunk, csak nem teljesen értem.:)

Amúgy meg nagyon tervezem, hogy visszamegyek táncolni, mert az mindig is nagyon jó volt nekem.