Az van, hogy túl ritkán írok...

Pénteken mindketten szabit vettünk ki Kevinnel, mert kirándulni készültünk Aidával (aki megint hazalátogatott), úgyhogy voltunk kastélyt nézni, meg tavat, sütiztünk a legtutibb cukiban (ó, a hazai ízek) aztán a nyaralóban ejtőztünk, rakott krumpliztunk meg fröccsöztünk. Á, édesistenem, hogy én mennyire imádom a bodzafröccsöt, az már annyira nagyon nyár, hogy az ember majd ki bújik a bőréből :)... és az egész nap annyira  jó volt, mintha nyaralnánk. És végülis egy picit nyaraltunk is.:) Annyira jó, így hogy Aidával most ilyen sűrűn találkoznunk, hogy januárban kint voltunk nála, meg hogy sűrűbben haza jár, bár tudom hogy ezt most csak a körülmények hozták így és négyezer kilométer mégiscsak messze van, de azért ennek most akkor is nagyon örülök. 

Szombaton aztán kidolgoztuk magunkat és egészen jól rendet raktuk anyu házában, kitakarítottunk, szanáltunk, úgyhogy már csak a kertet kell össze kapni kicsit és jöhet az ingatlanos. Nincsenek illúzióim, hogy hamar elmegy a ház, pedig nagyon tuti kis hely és alig pár éves, de vidéken nem tudom mennyire pörög az ingatlanpiac. Vasárnap folytattuk otthon, kiglancoltuk a lakást, csináltunk tuti kis fotókat (ha a szomszédnak mégsem kellene), de mivel a szomszéd átjött és tényleg kell nekik, így lehet erre hál istennek nem lesz szükség. Közben kinéztünk egy lakást amit ma este megyünk megnézni, így elképzelhető, hogy felgyorsulnak az események. Remélem nem lesz vele semmi gikszer, mármint a lakással, mert annyira jó lenne, ha jó lenne. 

Ma reggel meg nagyon korán keltünk, hogy hétre beérjek, mert volt egy kis meglepetésünk a főnökömnek, ami egyébiránt minden aggodalmam ellenére nagyon jól sikerült.:) A költözködés  meg a felújítás biztosan felborítaná a nyarat, amire kivételesen most semmi nagy utazást nem terveztünk, de a Badacsonyba már tuti megyünk július végén és Krakkóba is augusztusban, szóval unatkozni biztos nem fogunk.:)