Menjetek az Örkénybe Anyám tyúkját nézni! Zseniális. Szerintem.

nem vagyok eltűnve, épp csak nem volt kedvem írni. 

hétköznapi apróságokról meg minek.

amúgy gondolkodó lény vagyok és ennél sokkal magvasabb is tudnék lenni, csak valahogy nem kívánkozik ki.:)

változnak a dolgok és most már azt is tudom, hogy a munkaidőmérés állítólag javítja a munkavállalók munkamorálját. ezt a baromságot.

na mindegy.

amúgy az új kocsi szuper. és megyünk is vele Krakkóba.:))) mááár csak egy hét és mindennél jobban vágyom rá.

közben megérkezett Budapestre Jude Law. és mi ez, ha nem jó hír? :)

viszont, történt valami igazán meglepő.

igen sokszor átszámoltam a dolgot, de mindig csak ugyanarra jutottam. 

ha kettőezer tizennégyből kivonok tizennégyet, az kettőezer. év, nem krumpli. 

akárhogy is számolom.

namármost, ha most valaki épp a 14. évfordulóját ünnepli élete párjával, de tizennégy évvel ezelőtt ugyanebben az időben éppen velem volt együtt (hónapokig), elég konkrétan nagyon szerelmes volt belém, akkor arra kell gondolnom, hogy itt valami nagy turpisság van volt a dolgokban. nyilván az én életemben ennek jelentősége már nincsen, hacsak annyi nem, hogy nem szeretem, hogy az élet ilyetén formán átírja a múltam egyébként nagyon szép momentumait, ráadásul ennyi év után... persze az igazság mindig kiderül, de tényleg nehezen tértem magamhoz a tényen, hogy Levenete, mégsem az az ember volt, akinek hittem. akkor is és azóta is. ő tényleg azon kevés férfiak közé tartozott, akire mindig jó szívvel emlékeztem, mert édeskedvesaranyos volt és és úgy szeretett (ez utóbbi mondjuk már egyértelműen nem igaz), ahogy nem szeretett senki (kicsit mondjuk biztos szerettek a többiek is, bár ezek szerint lehet, hogy jobban, mint ő), míg Kevin nem jött és az is igaz, hogy nekem Levente nem volt az a nagy szerelem, mint ahogy hittem, hogy én az voltam neki. de elég egyértelmű, hogy ez egy elég nagy tévedés volt. így mondjuk sok minden más is elég nagy tévedés lehet a múltamat illetően, bár valószínű a pozitív csalódásokra nem fog fény derülni, merthogy ilyen a dolgok természete.:) amúgy tényleg mindegy, de rossz érzés volt, hogy anno hazudott. ráadásul ekkorát. és nyilván élete párjának is hazudott. és nyilván ez az ő életére nézve már sokkal gázabb, mint az enyémre nézve. még akkor is, ha valami nagyon szép és fontos dolognak az emléke változott meg. de nagyon.