Egészen apró dolgoktól kapok néha ihletet az írásra... tulajdonképpen viszont csak egyetlen egytől. Erről is lehetne egy kisebb fajta regényt írni, de inkább megtartom magamnak.:)

Évad vég (van), esténként meccs és néha bodzafröccs, hétvégén Balaton (lesz), júliusban kerti parti, nyaralgatás a Badacsonyban, láblógatás Kℛakkóban, "paradicsomszüret", sok Balcsi, sok kert, sok jó minden... és momentán még a tél gondolatát is utálom... pedig én még ilyet az életben nem mondtam...:) Persze, hogy miért gondolok nyár közepén a télre, arra nem tudok értelmes magyarázatot...:)

Arra sem, hogy a múltamból miért azokba az emberekbe botlom néha akiket nem jó látni, vagy nem jó azokra a dolgokra gondolni, amik eszembe jutnak róluk... viszont, akiknek még örülni is lehetne, azokkal sosem találkozom össze, mert nem elég kicsi a világ, vagy mert egyszerűen csak másik bolygón élünk...

Igazából nem vagyok eltűnve... ez csak a látszat.:)

Sajtos-sonkás croissant és meleg. Erről minden nap eszembe jutnak azok a görög reggelek, mikor még melegen adták a péksütit a pékségben. Tengert ide nekem! :) És mehetnénk is, de akkor máshova nem mehetnénk és ha dönteni kell akkor még mindig inkább a Balcsi és Kℛakkó, mint a tenger. Legalábbis még ebben a pillanatban, de mivel még semmi sem biztos én meg olyan vagyok, mint az időjárás (ja, nem olyan forró :) ezért még bármi lehet. Kevin is kevéssé határozott, mert bárhova menne. Leginkább mindenhová.:) De már csak négy hét, aztán egy hónap szabi. Ilyenkor laza csípő mozgással körbe-körbe táncolok és énekelek.:) Hogy egy hónap szabi után hogyan fogok visszazökkenni a munkába azt még nem tudom, de nem is nagyon érdekel.:) Igazság szerint nagyonnnnn boldog vagyok, szabadjon ezt csendben megjegyeznem.:) Persze nem főként az egy hónap szabitól, hanem úgy amúgy.:) Na mondjuk ezt a meleget nagyon rosszul viselem, és Kevin 39 fokos lázzal még az ágyat nyomta hét elején (már jól van), és a bodzaszörp is fogy, nem beszélve arról, hogy semmi kedvem dolgozni... apróságok. De a paradicsom meg a borsó meg a bab érik a tanyán és mindjárt péntek és ez megint nagyon jó... és még néhány dolog eszemben van, és munkába jövet mindig elmélkedek ennél sokkal mélyebb dolgokon, de úgy tűnik mire ide érek, elszáll az ihlet.

Amúgy a bodzafagyi Zamárdiban a Hirschmannban a legfinomabb és máshol még csak most láttam egy pesti cukrászdában...  de közelében sincs annak az igazinak, bár tény hogy lehet picit elfogult vagyok.:) Amúgy bodza ízű és gyorsan olvad.:) De ez már csak képletesen értendő.:) Na jó, majd egyszer mesélek.

Nekem fájdalmas, ha felhívnak Párizsból. Sokkal jobb lenne, ha én telefonálnak Párizsból.:)

Szőnyeg széle lesz ebből. Vagy kukoricán térdeplés. Sarokban állás. Körmös. Vagy valami hasonló. Vagy mind együtt...

Gyönyörű a gyűrű.:) Az új cipőt vissza kellett cserélni. Voltam most már násznagy asszony is. A menyasszony szép volt. A vőlegény fess. Az esküvő unalmas. A kaja rossz. A hangulatunk szuper. (De ez nem az esküvőnek volt köszönhető.) Én meg nagyon szerelmes vagyok. Voltam is, de most még jobban.:) Ha lehetett még fokozni.:) Szépek voltunk. Aludtunk először a muskátlis házban (az a nyaraló).:) Túléltük a nagy vihart. Az atomvillanás villámot. Másztunk fára. Szedtünk cseresznyét. Eszem sok cseresznyét. Ettem bodzafagyit. Vettem még egy új cipőt. Tervezzük a nyarat. Sok szabadság. Lesz. Ilyesmik. Vannak.

Vagy nagyon dolgozom, vagy nem dolgozom és épp szórakozom vagy valami jó dolgom van, vagy otthon vagyok és alszom, mert nagyon fáradt vagyok.:) Egyensúly van, vagy valami olyasmi. Mennyi "vagy" egy rakáson.:)

Túl vagyok az osztálytalálkozón, a nagy céges vacsin, és az "új ruhához új cipő kell" projekten, hogy a nagy találkozásról már ne is beszéljek.:) Mindegyik érdekes volt a maga nemében. Az osztálytalálkozó csak szimplán fura, de azért jó. A fiúk megöregedtek és néhány felismeréssel is gazdagabb lettem... de ha ebbe most bele megyek, nem végzek ma a poszttal.:) A céges vacsi kellemetes meglepetés volt, kirándulás is volt és Nyakas féle fehérbor, ami finom volt, mint mindig.:) A nagy találkozás meg óriási meglepetés volt és persze majd még sokszor sokáig fogom emlegetni, mint ahogy 15 éve mesélem néha hogy egyszer találkoztam David Hasselhoffal. Viszont ezt sokkal jobb volt.:) Mennyi "volt" egy rakáson.:)

Vettem új cipőt is, meg virágot a hajamba és ami a legszebb, hogy ma már lesz gyűrűnk, úgyhogy este megint ünnepelünk kicsit.:) Közben meg betemetett a munka és már attól is elfáradok, ha leülök az asztalom mellé, de azért jó minden.:) Hétvégén ugye megint program, debütálás tanú szerepkörben, reggeltől estig pörgés, de kételyeim ellenére azért remélem a végén jó kis esküvő lesz.:)

Jól indult a hetem... karnyújtásnyira tőle.:)