Sajtos-sonkás croissant és meleg. Erről minden nap eszembe jutnak azok a görög reggelek, mikor még melegen adták a péksütit a pékségben. Tengert ide nekem! :) És mehetnénk is, de akkor máshova nem mehetnénk és ha dönteni kell akkor még mindig inkább a Balcsi és Kℛakkó, mint a tenger. Legalábbis még ebben a pillanatban, de mivel még semmi sem biztos én meg olyan vagyok, mint az időjárás (ja, nem olyan forró :) ezért még bármi lehet. Kevin is kevéssé határozott, mert bárhova menne. Leginkább mindenhová.:) De már csak négy hét, aztán egy hónap szabi. Ilyenkor laza csípő mozgással körbe-körbe táncolok és énekelek.:) Hogy egy hónap szabi után hogyan fogok visszazökkenni a munkába azt még nem tudom, de nem is nagyon érdekel.:) Igazság szerint nagyonnnnn boldog vagyok, szabadjon ezt csendben megjegyeznem.:) Persze nem főként az egy hónap szabitól, hanem úgy amúgy.:) Na mondjuk ezt a meleget nagyon rosszul viselem, és Kevin 39 fokos lázzal még az ágyat nyomta hét elején (már jól van), és a bodzaszörp is fogy, nem beszélve arról, hogy semmi kedvem dolgozni... apróságok. De a paradicsom meg a borsó meg a bab érik a tanyán és mindjárt péntek és ez megint nagyon jó... és még néhány dolog eszemben van, és munkába jövet mindig elmélkedek ennél sokkal mélyebb dolgokon, de úgy tűnik mire ide érek, elszáll az ihlet.

Amúgy a bodzafagyi Zamárdiban a Hirschmannban a legfinomabb és máshol még csak most láttam egy pesti cukrászdában...  de közelében sincs annak az igazinak, bár tény hogy lehet picit elfogult vagyok.:) Amúgy bodza ízű és gyorsan olvad.:) De ez már csak képletesen értendő.:) Na jó, majd egyszer mesélek.