Elhagytam egy fél pár fülbevalót a csodás új kollekcióból.:( Közben a wellness hétvégétől már elkanyarodtam Český Krumlovba, miközben erősen ellenállok Krakkó csábításának, amin nem sokat segít, hogy reggeltől munka végéig lengyel rádiót hallgatok... de mert képes vagyok ellenállni a kísértésnek... nyárig tényleg megpróbálunk nem menni Krakkóba.:) Egyébként tényleg nehéz lehet velem... ;) még jó, hogy Kevin ezt másképp éli meg...:) ő például kifejezetten élvezte az adventi kecskeméti badacsonyiforraltborozást... bár ő nem is forralborozott... nekem meg az utolsó csepp volt a lebetegedésemhez... szóval tényleg élvezte, pedig tényleg hülyeség volt... így utólag bevallva... de nem is meséltem akkor (mert az influenza elvette az eszemet erőmet), hogy tök véletlenül egy nagyon régi ismerősbe botlottunk és nagyon tudtam örülni neki, mert igazából régen minden hülye sztorimat végighallgatta és tudott velem dühöngeni, sírni és örülni is... de az utóbbi pár évben már szinte nem is tudunk egymásról... lehetne másképp is... de jó volt ez a totál váratlanság. Ez még a múlt év miatt volt érdekes... meg, hogy mennyit gondolkodtam azóta azon, hogy néha puszta akarásból akarok dolgokat és ez mennyire hülyeség. Azt a szilveszteri "bulit" is csak akartam, de tulajdonképpen annyira nem vágytam rá... így utólag vissza gondolva... amúgy is utálom a szilvesztert meg jól sem voltam még... és ugyan nem volt rossz, de mennyivel jobb is lehetett volna... mondjuk csak aludni. Ez már elég öregesen hangzik, pedig semmi köze a koromhoz.:) Szóval akarás és vágyak témakörben sok mindent végigjártak a gondolataim, meg hogy talán el kéne már rugaszkodnom attól, hogy bizonyítsak dolgokat másoknak, hogy mire vagyok képes... mert annyira fölösleges... és ezeket már jó ideje el akartam mesélni, csak így mellékesen. 

Mint ahogy azt is, hogy annyira finom narancsos tortát ettem a hétvégén, hogy még most is oda vagyok tőle... és bár még a receptet nem tudom, de tudni fogom.:) Mondjuk az is igaz, hogy átmenetileg spártai életmódra kell kapcsolnom, mert a legviccesebb, hogy a nagy influenzás nyűglődésben valahogy furcsa mód étvágyam az volt... és mert meg vagyok róla győződve, hogy az evés segíti a gyógyulást... így elég sokat ettem abban a  két hétben... meg egy kicsit előtte is már... meg egy kicsit utána is... így egy-két plusz kilóval is gazdagabb lettem. Na mindegy. Amit viszont még mindenképp el kell mondanom... újra rá kellett jönnöm, hogy valójában csak vörös hajjal létezem.