Fura mikor tudod, hogy valakit sosem látsz már többé... és ezzel az egésszel el is vagy, csak mikor írsz egy névnapi sms-t és kapsz rá egy választ... az valahogy furán érint. Az üzenet vagy a válasz nem számít semmit és mindkettő pont olyan és pont annyira kedves, amennyire lennie kell... csak a válaszban érezni, hogy túl sűrű, hogy százhúsz karakterben minden benne van, és ebből tudod, hogy a világ dolgai a helyükön vannak. És Te is.

Ezért jó, hogy mindenkinek van névnapja... így eszembe jutott ő is, meg hogy de jó, hogy akkor annyira rossz volt.... hogy most ennyire jó lehessen, hogy de jó, hogy van múltam... így lett jelenem. És az is jó, hogy nem kell többé sms-t írnom névnapra (sem) és hogy megint érezhettem, hogy egy néha mástól megcsörrenő "erre jártam, eszembe jutottál" telefon mennyivel jobban tud esni. Jó rég óta tudom ezt már, csak még nem találtam a szavakat. De még néha lehet, hogy lesz kedvem róla beszélni.