Olvasni kéne... leginkább Kornist, azt hiszem.
Sokszor úgy érzem, apám volt a lengéscsillapító és a kapocs anyu és köztem. Valahogy régen nem voltak ennyire élesek az ellentétek, vagy csak jobban uralkodtunk magunkon... nem tudom. Próbálkozunk, de nem az igazi. Amúgy meg a fenének sincs kedve erről mesélni... csak mert ez mindig itt van a háttérben... ezért néha muszáj kibuknia... legalább ennyire.