Az este karácsonyi mulatkázás volt és lévén egyben az utolsó munkanapom is 2014-ben, így kellően meg is ünnepeltem az év végét. Talán túlságosan is.:) Igaz persze az is, hogy néha kell ilyen is. Persze BK-nak is eszébe jutott lejönni és persze megint a múlton való rágódás volt a fő témája, annyi különbséggel, hogy egy-két vodka után most sikeresebben rángatott bele engem is ebbe az egészbe és azt kell mondjam, jobb lenne, ha mi tényleg elkerülnénk egymást, kurva nagy ívben. Mármint még az eddiginél is nagyobb ívben. Megrekedt valahol évekkel ezelőtt és fényévnyi már a távolság és egyrészt nem tudok mit kezdeni a múltban hozott velem kapcsolatos rossz döntéseivel (nekem ezek végülis jó döntések lettek), másrészt nem tartom tisztességesnek ezt újra és újra előhozni. Meg értelmetlen is. Kicsit ambivalens, mert egyrészt persze mindig is kedvelni, szeretni fogom, ezért tényleg jó látni őt, meg dumálni vele, nyilván az is igaz, hazudnék, ha azt mondanám nem esik jól, hogy nőként néz rám, de ez mind elég kicsi súllyal esik a latba, ha azt nézem, másfelől nem jó vele találkozni, mert én nem bírom ezt az élve boncolást meg ezt a nosztalgiázást. Elnosztalgiázom én magamban, ha nagyon akarok néha, ha olyan a hangulatom, slussz, passz és nem akarom, hogy belerángasson ezekbe a játékokba. Másfelől meg mindig azt mondja, hogy nem jó engem látni, mert boldog vagyok, szép, kerek az életem és ő ezzel nem tud mit kezdeni. Na, akkor mindent egybe vetve tényleg a nagy ívben való elkerülés a lehető legjobb megoldás. Így mondjuk a társaságban teljesen elkerülni nehezen tudom, de amúgy meg már rég nem keressük egymást, a város meg elég nagy, így a véletlen összefutás miatt nem kell aggódni. És még ott van az az opció is, hogy inkább elmaradok a társaságtól.