Hektikusságom újra erőt vett rajtam. Látszik. Nem csak az írásban, amúgy is... 

Egyre rosszabbul viselem, hogy a munkahelyi problémáimra nincsen igazán megoldás... csak félmegoldás... az meg tudjuk milyen. Jót akarsz magadnak, aztán rosszabb lesz. Na mindegy.:)

Tudom tudom, ne picsogjak. Ettől függetlenül nem tehetek róla, hogy egyre inkább ráül a hangulatomra ez az egész. Plusz, megint megy a kavarás, mert ingatlan adás-vételbe bonyolódtam a tesómmal, aminek sosincs jó vége, de muszáj pontot tennem a közösen örökölt dolgok végére. Nem lenne semmi baj, de mióta az én imádott tesóm együtt van gyermeke anyjával (már túl régóta), azóta a kapcsolatunk mélyrepülést vett és sajnos törekszem a minél kisebb érintkezési felület elérésére. Ez mennyire szuper már.:( Na mindegy, a hangulatom a béka segge alatt. Még a barlang sem kapcsol ki teljesen, mert a relaxálásomnak gátat szab, hogy nem egyedül járok és folyton megy a duma.:( Áááá. Utálom a hétköznapi tipródásaimat. 

Viszont, ha lezajlik az adásvétel, lecseréljük a kocsit és azt hiszem muszáj lesz rögtön beégetni az új autó memóriájába, hogy merre is van az irány és muszáj lesz elmennünk sétálni meg vacsorázni egyet Krakkóba. Krakkói villámlátogatás rulez.:)

És ma újra megyek táncolni és hódolok a teljesen fura ízlésemnek.:)