Zsibong a négyeshatos. A Király utca következik. "Ez az utca de sötét, de sáros". Roma zene szól és a saját gondolataimat sem hallom. Mellettem épp valaki a poszttraumás stresszről beszélget... és azt kell mondjam, nagyon élvezem. Igen, ezt szeretem Budapestben, meg magamban, hogy azért néha még így (is) össze találkozunk. A spontán koncert egy szempillantás allatt kiütötte Parov Stelart, és nem, nem akarom, hogy leszálljanak. De leszálltak. Kezemben egy krakkói grafikával (ez még nászajándék), fejemben egy-két pohár borral, mögöttem egy nagyon jó estével épp a Stex mellett húz el a villamos, megannyi hihetetlen emlékkel. Ez most egy nagyon jó február hetedike volt... és nekem van a legdrágább Kevinem, aki kocsiba ült és elém jött.