Mostanában úgy érzem, megint rajtam van az írhatnék. Meg az olvashatnék. Ahogy olvasok másokat... az új életeket általában szinte addikt módon, rájövök, hogy mennyire sokat jelentett nekem is mindig, hogy írtam. Igaz, mindig másért jelentett sokat.:) Persze rosszabb pillanataimban mindig sokkal többet írtam, mint mostanában. De jó volt. Mármint nem a rosszabb pillanataim miatt, hanem az írás miatt, mások miatt. Mert nyilván soha nem csak magamnak írtam (meg az egyetlen tíz éve fix olvasómnak :). Ezért sokszor nem értem, hogy miért vagyok néha ilyen passzív.:) Most, hogy totál behalt a freeblog, ahol a régi blogom fellelhető volt... gondoltam, szép lassan majd bemásolok mindent ide, hogy egy helyen legyen az elmúlt tizenx évem ... de azt hiszem az nagyon szép lassan lesz, mert mindegy 900 oldalról beszélünk (merthogy minden el van mentve persze :), és ez még barátok köz is soknak mondható.:) Persze ezt már évek óta tervezem.:)