mikor még kicsi voltam, apám sokszor elvitt bennünket a miskolci egyetemvárosba páternoszterezni. azon kívül, hogy először baromira be voltam tojva, nagyon élveztem és persze órákig ki sem lehetett rángatni belőle. magamra sem ismertem, mikor pár éve, valamelyik minisztériumban már be sem mertem szállni.:) azt hiszem újra ki kellene próbálni.

A legjobb a csobbanás.:)