Tudom, hogy gyöngy életem van a nyáron ezzel a heti két nap munkával (le sem merem írni)... de talán pont ezért esett olyan nehezemre felkelni ma. Meg talán azért mert egy Carlby nevű csodás kisvárosban jártunk az éjjel Kevinnel, és reggel megnéztem, tényleg létezik Carlby nevű város. Azért persze össze szedtem magam, felvettem a tengerész szettemet, szandit, napszemüveget (már csak egy kalap hiányzik) és elindultunk. Kevin kitett a szokásos helyen, kicsit villamosoztam, aztán átsétáltam a hídon, betértem a csarnokba és vettem barackot meg friss pogácsát. Imádom a piacokat, az illatokat, a színeket, mindent. Bár szerintem nincs olyan ember, aki ne szeretné...