Tudom, hogy hiányzom, csak nem akarjátok mondani.:)

Azért vagyok picit eltűnve, mert idő közben birtokba vettük a lakást és nagy hirtelen bele is vetettük magunkat a felújításba. Így már második hete, minden este mocskosan, piszkosan és dög fáradtan esünk haza, rendszerint kilenc és tíz óra körül. (Mert munka után persze mindig valamiért el kell menni valamelyik barkácsáruházba.) Néha hülyeségnek tartom ezt az egészet, hogy mindent mi magunk csinálunk, de azért legbelül roppant büszke vagyok magunkra és attól függetlenül, hogy néha azt hiszem, hogy sosem lesz kész és nagyon fárasztó, azért élvezzük. Igazából mi még az esküvőnkön is barkácsoltunk, mert gyertyagyújtás meg homokszórás helyett egy ládikába beletettünk egy üveg bort, két poharat és két levelet, amit egymásnak írtunk, és lekalapáltuk a szertartáson, Majd a tizedik házassági évfordulónkon fogjuk kibontani. Szóval, mi ilyen ezermeseterkedők vagyunk.:) Egyébiránt egészen jól haladunk, már két fallal kevesebb van és a fürdőszoba is alakul, ahol tégláig kellett leverni a csempét. Vízet is szereltünk, mert az eddigi helyiségek funkciója megváltozik, ami eddig konyha volt, az háló lesz, ami szoba, az pedig konyha. Most már látjuk, hogy a tervezett költözés pár héttel csúszni fog, de nem baj.

Igyekszünk azért pihenni is. A múltkori pécsi út nekem végülis elég jól sikerült, ha nem is minden szempontból volt szuperfantasztikus, de azért nagyon jót tett a lelkemnek. Élveztem a napsütést, még napoztam is az erkélyen, imádtam a svédasztalos reggeliket (amúgy reggelire bármennyit tudok enni és élvezem amikor válogathatok, nekem már önmagában egy ilyen svédasztalos reggeli felér egy nyaralással). Voltam színházban is, és az utóbbi idő egyik legjobb színházi élménye volt, szóval alig várom az őszt, hogy újra megnézhessem. Idő közben évadot is zártunk, semmi különös, de egész jó kis este volt. Kifejezettem jó volt kicsit csinibe vágni magam és lazulni a nagy munkálatok közepette. Életemben először ettem vaddisznópörköltet, és még a direktor úr is külön megdicsért bennünket az évados munkánkért, szóval szavam nem lehet.:) A hétvégén meg kirándultunk egy nagyot Kevinnel, voltunk a Börzsönyben, kisvasutaztunk, hazafele Dobogókőn megvacsoráztunk és hétfőn újult erővel bele vetettük magunkat a felújításba.

És megmagyarázhatatlan módon, rengeteg fagyit illetve jégkrémet eszek az idén. Már szerintem most sokkal többet, mint az elmúlt években összesen.:)