Az igazat megvallva, Pécset még mindig imádom. És most megint elfogott az a hihetetlen vágy, hogy vidéken éljünk, ami mindig elfog, amikor itt járok. Délután megérkeztem, aztán elfoglaltam a csodás helyem a Pátriában, napoztam kicsit a teraszon, találkoztam a többiekkel, megvacsoráztunk, voltunk színházban, aztán koktéloztunk egyet, most meg itt ülök az erkélyen és blogolok. Ez mennyire jó már. Minden tök jó, de azért hihetetlen, hogy mennyire tud hiányozni Kevin, és ez jó érzés. Most is ráeszméltem, amire már sokszor,  hogy mennyire jó és természetes vele minden, és nekem akkor a legjobb, ha vele vagyok. Ezt már mondjuk már mindig érzem, nem kell ráeszmélnem, csak ha távol vagyunk, mégis kicsit más. Az is érdekes, hogy úgy érzem, ha nem vagyok vele, akkor inkább vagyok egyedül, mintsem másokkal, mint ezen a hétvégén. Vagy csak nem a megfelelő emberekkel vagyok. Mindenesetre fogok holnap találni magamnak pár órát, amikor csak magam bóklászom városban. Nekem régen is ment ez a műfaj, mikor egyedül voltam sokat jártam erre-arra magamban, utaztam, hosszúhétvégéztem, és igazából sokszor azt gondoltam, hogy én olyan magányos farkas típus vagyok, pedig nem, csak Kevinnel akkor még nem találkoztam. És vele mennyi minden megváltozott.:) Nade szóval Pécs szuper, és vicces, hogy ismerősök jönnek szembe az utcán és nyüzsgő a város, mégis nyugodt és csendesebb, mint Pest, így megvan benne az a kettősség, ami bennem is, azt hiszem. Na de azon még mindig nem térek napirendre, hogy miért kell arra megjegyzést tenni, hogy én két koktélt is ittam. Nem azt mondom, hogy támogatom az életvitelszerű ivást, de azért had' érezzem már jól magam, és itt most egyáltalán nem az alkoholon van a hangsúly. Mert nem azzal van a baj, hogy az emberek különbözőek, csak azzal, mikor valaki azt hiszi, hogy ha bubimentes ásványvizet iszik jég nélkül, akkor külömb nálam. Mindegy, végülis nincs jelentősége. Pécs szuper. Nekem szuper. Így minden szuper.:)