Nem tudom, épp merre jár a vonat és mivel nincs kedvem olvasni, még az is lehet, hogy elunom magam, mire Pécsre érek. Olyan, mintha Dömötör András ülne velem szemben, de megismerném, biztosan tudom, hogy nem ő az.

Azt hiszem öt éve ültem utoljára vonaton, ami nagyon sok idő, ahhoz képest, hogy hány tízezer kilométert vonatoztam anno. Évekig ingáztam otthon és Szeged, majd Pest és Szeged között, amíg egyetemre jártam. Általában 2-3-szor egy héten, csak azért, mert kezdetben az volt a heppem, hogy nem akarok Pesten élni, ezért elementem otthontól jó messzire tanulni, majd kitaláltam, hogy mégis Pesten akarok élni, ezért felköltöztem Pestre,  majd három évig visszajártam az egyetemre. Rám jellemzően értelmes.  Miután éveket szívtam, rájöttem, hogy mennyire nem érdekel ez az egész és végül nem írtam meg a diplomámat. Ezért többen a mai napig hülyének tartanak. (Még csak Sárbogárdnál járunk. Basszus.) Később vidéken éltem És Pestre jártam dolgozni, akkor azért vonatoztam évekig. Aztán ott voltak még azok a trükkös vonatjegyes nagy utazások, amikor egyszer egy hátizsákkal a hátunkon elmentünk hetekre Portugáliába (ó, milyen szerencsés vagyok). Egyszer meg  Észtországba, keresztül Ausztrián, Németországon meg Lengyelországon, kikerülve a szlovákokat, mert ők ismerték a trükköt.:) Hazafelé négy napig utaztunk és azt hittem sosem érünk haza, de azóta is tudom, hogy Tallinban a legkékebb az ég és Saareema valójában a világ vége. De erről órákig tudnék mesélni.:) Most mondjuk épp vannak fölös óráim, csak mobilon nem túl konfortos a pötyögés.

Mindenesetre most megyek POSZTolni, ha már úgy alakult, hogy Kevinnek a Balcsinál van céges programja... én meg nem akartam a menekültszállásunkon egyedül múlatni az időt. Amúgy is évek óta nem voltam már Pécsen, pedig nagy kedvenc, vagy legalábbis az volt, amíg volt bennem iránta némi elfogultság. Persze pasi volt a dologban, és annak rendje és módja szerint igazi szívfájdalom volt.:) Jesszus, de rég volt. Akkor kezdtem blogoni, úgyhogy ha jól számolom, már 12 éve. I-nek azóta már vagy két gyereke is van, pár évvel később még az épülő házában is körbe vezetett, de már évek óta nem beszéltünk. Azóta ez az elfogultság Pécs iránt megszűnt, és az egyik utolsó közös nyaralás óta apuval nem is jártam itt, úgyhogy biztos más lesz. Mindenesetre ezzel most megnyitom a nyarat.:)