Közben azon gondolkodom mennyire jó egy olyan barátság, amelyben úgy érzem meg kell felelnem, amelyben folyton azon aggódom, valamit elrontok, valamit rosszul teszek, vagy nem teszek, amelyben mindig úgy érzem, másnak kellene lennem és valójában nem vagyok felszabadult. Mindig is szerettem volna nem így érezni, és mindig elnyomtam magamban ezt az érzést, mert mindig úgy éreztem, ez a barátság fontosabb számomra. De. Most már sok mindent megkérdőjeleztek. Azt hiszem nekem ez így nem jó. Én nem akarom mindig valamiért rosszul érezni magam, nekem ez nem kell. Megtörténhet hogy nem lesz soha egy olyan barátnőm barátom, akivel úgy működik ez az egész barátkozósdi, ahogy én azt elképzelem, amilyennek szeretném... de azért még elhiszem. Persze most is vannak barátaim, de valahogy a távolság, vagy a különbözőségeink miatt mégis kicsit mások ezek a barátságok, mint azt elképzelem, hogy szeretném.