Nehezen viselem magam mostanában. Nem tudom pontosan mi a bajom (de ahogy olvasom, ezzel nem vagyok egyedül.) Az mondjuk egyértelmű, hogy bár a türelem nagy erény, de minden bizonnyal nem volt türelmem kiállni a sort, amikor osztogatták. Haha. Egyre nyűgösebben viselem ezt az egész felújítást, meg otthontalanságot. Mert bár nyilván tök jó, hogy nem a híd alatt kell élnünk, de kényelmetlen és bizonytalan érzés, hogy az ember nem otthon van. Kevin nem érti, miért vagyok pesszimista, hogy sosem lesz kész, miközben már egy csomó minden kész van, de még mindig nem látom a végét és még legalább másfél-két hónap mire költözünk. Hülyeségeken felkapom a vizet, nyilván ezt Kevin is rosszabbul viseli és nem biztos, hogy minden helyzetet úgy kezelek, ahogyan azt kell. Picit aggaszt az is, hogy talán nem volt jó döntés, ilyen (viszonylag) közel költözni anyósomhoz, aki amúgy kedves meg aranyos, de nekem néha sok és állandóan lavírozni kell, hogy hogy ne bántsak meg egy hetvenhét éves idős embert. Igazából meg sem fordult a fejemben, hogy ez gond lehet, és remélem nem is lesz... de majd kiderül, ha beköltöztünk. Közben az is nagyon fura, hogy az elmúlt pár hétben egyre többször eszembe jut apu és egyre szomorúbb leszek, ha eszembe jut. Amúgy is sokszor gondolok rá, de mostanában más. Két hét múlva lesz öt éve, hogy meghalt, és józan ésszel azt gondolnám, hogy ez nem számít (mármint az öt éves évforduló) a szomorúság mértékében, de úgy tűnik mégis. Készakarva próbálom elhessegetni ilyenkor a gondolataimat, nem azért hogy ne gondoljak rá, csak, hogy ne legyek szomorú. Talán emiatt is vagyok mostanában kicsit zizzent, néha sírok és nagyon hektikus a hangulatom. Mindenesetre nagyon szeretném, ha elmúlna.

Amúgy végre nyár van, bár ezen a hülye időn nem látszik (amúgy szerintem ez nonszensz, hogy még két hónapig sincs igazi nyár) és végre csak ügyeleti napokon dolgozunk, illetve dolgoznánk, ha nem kapnánk a nyakunkba megint három ellenőrzést. wtf. De most komolyan, évek óta ez a szivatás megy. De ahogy ránézek a naptárra, látom, hogy már csak 3 hét és utazunk Krakkóba és ez igazán felvillanyoz.:) Igaz csak pár nap, és igaz, hogy nem lesz más nyaralás a nyáron, de ez annyira jóóóó.:)