Volt olyan nap, mikor még azt is elfelejtettem, hogy egyáltalán van blogom. Ebből viszont tudom, hogy már nincsenek meg a régi összefüggések...:) Az írás és más dolgok között...:)

Túl sokat dolgozom és ehhez képes megint túl nagyot rúgtak belém rúgott belém a direktor úr. Aztán kellően nagy botrány is lett belőle, mert a főnököm maximálisan kiállt mellettem. Ez tompított valamelyest a dolgokon, na de sajnos vannak dolgok, amiket nem lehet elfelejteni. Viszont úgy tűnik, sokkal könnyebben megráztam már magam, mint legutóbb. Ha lehet ennek örülni.:)

Ez még két hete volt. Utána hétvégén le is vezettük kicsit a feszültséget és voltunk Fenyő Miklós koncerten. Vicces. Tomboltam egy jót, fél éjjel táncoltun, aztán másnap megint belém hasított, hogy a francba... nem vagyok már huszonnégy.:) Most épp a HÉVen ülök hazafele menet... igen, eddig dolgoztam. A rendszergazda is kihúzta a gyufát... fölényes kis bunkó, meg is mondtam a magamét.

Előkotortam reggel... újra a trampli bakancsom, mert rájöttem, az átmeneti cipőt nem március végére találták ki.:) Bazi hideg van és kezdem unni.:) Ennek örömére szombaton elutazunk KRAKKÓBA.:))) Repes a szívem.:) Csak hétfőig, de így is annyira nagyon jó! :)))) Madarat lehetne fogatni velem.:) Akartam még mesélni a kezdődő lúdtalpamról, a konyhafelújítási terveinkről, a kertrendezésről a nyaralónál, meg még néhány apróságról, de lassan leszállok.:)

Eddig jutottam este fél kilenckor. És végül mégis itt maradt piszkozatban.

Így már egyel kevesebb nap Krakkóig...:))