Reggel azt hittem, talán csak álmodtam a tegnap estét... vagyis a rosszabbik részét... de persze nem. Itt bent (az irodában) most ezért kicsit fura, szorongó és szomorú a hangulat. Pár hétig így is marad biztosan, utána meg ki tudja... Én meg az érzékeny lelkemmel, amit az is megráz, ha Chilében a föld alatt rekednek a bányászok... most ezt is kissé nehezen viselem. Majd már pár nap múlva más lesz, meg én is érzem, hogy ez másnak sokkal nehezebb, csak emberből vagyok még akkor is ha nem a legkedvencebb kolléganőm... mégiscsak vele töltöm a "fél" életem. Meg aztán ilyenkor eszembe jut minden, ami apuval történt, az meg külön nem tesz jót.

Szóval nekem jó például a Karácsony várásával terelni a gondolataimat, mert biztonsággal tölt el a tudat és én olyan nagyon tudom értékelni ezt a meghittséget és biztonságot, ami körül vesz. Szóval készülnek a textilszaloncukrok. Meg rendezgetem a receptjeimet és egy kupacban már az összes karácsonyos és este biztos csinálok pogácsát, mert az jó.
És amúgy minden jó... csak icipicit árnyékos.