Azért az jó, hogy még ennyi év után is "majdnem" ugyanaz minden... és az a majden is csak valami olyan, ami az élet nélkülözhetetlen velejárója... valami változás... de valami olyan változás, ami nem rossz... hanem jó.
Úgyhogy igen... jó este volt...
és mégis sírtam haza fele a HÉV-en, mert közben a telefon csörgött és olyan rossz volt a hír, amit hallotam, hogy nem bírtam sírás nélkül... nyomorult tud lenni az élet... és ebben az életben nekem mégis jó, mert valaki olyan vár haza, aki a legtöbb az életben... és nekem ez jó, és ma más valakiért sírtam... még ha ez nem is számít... de mégis... szóval kicsit minden kusza és hirtelen minden kicsit szomorú lett... és köszönöm, annak akinek kell, hogy nekem most jó. Istennek, ha van. Másnak, ha nincsenek. De valakinek b iztosan.
Tudom, nem érhető... ez most olyan muszáj volt bejegyzés....