Picit még árnyékosabb lett az élet... mikro szinten persze boldog, csak mégis szomorú. A tegnapi napból is leginkább csak a néma csend, a várakozás, a sírás és az óra kattogása fog megmaradni... meg hogy vártuk a halottas kocsit. Idős volt és beteg és nem is az én életem része volt... Kevin rokona volt... de ezért már nekem is szomorú a halála. Amúgy meg minden ember halálában egy kicsit apámat is siratom...

Hát így vagyunk... sok minden bele tud férni négy napba... sajnos... jó is, rossz is... Szombaton még csodáltuk a sárguló diófát a nyaraló kertjében, este még névnapot ünnepeltünk, meg várandós mindjárszülő barátnőt látogattunk, tegnap meg már... áhhh... és közben volt még sok minden... de sokszor nem jó felnőttek lenni.
Aztán tegnap délután sétáltunk egy jó nagyot a Római parton... olyan nagyon gyönyörű volt az idő. Este kipróbáltam még az új sütinyomót... és elkezdtem Jillian Michaels 30 napos edzésprogramját... amibe persze félig bele döglöttem... és megnéztünk még valami totál agyzsibbasztó amerikai vígjátékot... este tízkor már aludtam... éjjel fél kettőkor meg torokfájásra ébredtem.
Most meg egyszerűen csak egy jó forró IGAZI újházi tyúkhúslevesre vágyom...