Öt

Bármily hihetetlen is, de már öt éve nagyon jó... együtt... Kevinnel. Akkor egy hullócsillagos dunaparti első randevúnk volt, most egy nyaralós hangulatú, lángosos, szintén dunaparti kis esténk. Otthon pezsgőt bontottunk és megállapítottuk, hogy ez a háborús övezetté nyilvánított lakás, a mi közös otthonunk a legjobb évfordulós ajándék.:) Merthogy lassan egy hete beköltöztünk, és bár még minden nagyon kaotikus, a "hálószobában" még az előző konyha csempéi a falon, a fürdőben mosogatunk és egy széken a kád mellett van az edényszárító, az ablakon sötétítő gyanánt valami régi ágytakaró meg paplanhuzat lóg, nincs hűtőnk, konyhabútorunk, igazából nincs is konyhánk, csak egy helyiség, ami majd konyha lesz, kábé ötven dobozban az életünk, a tv a földön és egy kanapén és egy asztalon meg két összecsukható széken kívül nem igazán van bútorunk, a pénzünk elfogyott, anyagilag gyakorlatilag a béka segge alatt vagyunk (nem igaz, az alatt is sokkal) és ezt a részét egyáltalán nem így terveztük, de így alakult... szóval igazából még semmi sincs a helyén, de azt hiszem, hogy ez a közös otthon akkor is nagyon nagy dolog. És számomra ez az öt év is.:) Még minimum tízszer ennyit együtt kívánok magunknak.:)