Elköltöztünk hát.:) Nagyon fura érzés volt ott állni tegnap este a kiürült lakás közepén és arra gondolni, hogy ez most valami újnak a kezdete. Mikor tudod, hogy ez a te döntésed, hogy valami jó történik és jó következik, de azért sajnálod, amit elhagysz, mert az sem volt rossz vagy utálatos, csak nem volt ideális. Sírtam is kicsit, de pontosan nem tudom miért.:) Biztosan a fáradtság is, a hétvégét reggeltől estig végig dolgoztuk, pakoltunk, dobozoltunk, szanáltunk... és rádöbbentünk, hogy egy 34 nm-es lakás sokall több mindent el tud nyelni, mint azt gondoltuk. Lett 58 doboz és a többi dolog, amit nem lehet bedobozolni. Tegnap reggel kilence jöttek a költöztetők, a dolgainkat elhurcolták az új lakásba, aminek a kulcsait még csak ideiglenesen kaptuk meg, hogy a raktár helyett ott helyezzük e a cuccaink. Végül azért döntöttünk így, mert talán megoldható, hogy ezt a szobát hagyjuk a felújításban a sor végére, és így nem kell raktárt bérelnünk erre az időre és nem kell kétszer fizetni a költözést. Végülis elég hamar lezajlott, csak három és fél óra volt a költözés ezen része, de utána még el kellett cuccolnunk az átmeneti lakásba a mindennapos dolgainkkal, ami szintén nem kevés, ami szintén meglepő és végül fél 10-kor sikerült letenni a fenkünket pihenni.:) Mindeközben a vevőnk ügyvédjével próbáltunk néhány dologban dűlőre jutni, aki olyan extra dolgokat és nyilatkozatokat kért, ami több más ügyvéd egybehangzó véleménye szerint is hülyeség, de ennek ellenére volt néhány óra, amikor azt hittük, ez a vevő is megy a levesbe, miközben mi kiköltöztünk és épp egy idegen lakásban csövezünk, az idő megint eltelt és megint kezdhetjük elölről az egészet. Jelen állás szerint alaptalan volt a félelmünk és estére már teljesen meg is nyugodhatunk, ők fizetnek, mi fizetünk, aztán már csak a munkáltatói kölcsönöm van hátra és remélhetőleg napokon belül birtokba vehetjük az új és lepukkant otthonunk.:)