Épp egy éve, hogy másfél év türelmi időt adtam magamnak a munkával kapcsolatban. Úgy tűnik másfél évvel ezelőtt azt hittem, hogy mostantól fél év múlva már tudni fogom, hogy mi legyen. Hát... szerintem nem fogom tudni. Minek után az elmúlt egy évben nem tettem meg azokat a dolgokat, amiket azt hittem, hogy majd meg fogok tenni, hogy dönteni tudjak, így elmondhatom, hogy túl sokat nem léptem előre ebből a szempontból.:) Szánalmas inkább, nem mosolyogni való. Semmi baj nem lenne, ha nem lenne ez a folyamatos bevételkényszer.:) Pikk-pakk össze tudnám pakolni egy fénymásolópapíros dobozba a cuccaimat és már itt sem lennék. De azért még kivárom, hátha észreveszik, hogy akkora nagy ember vagyok, hogy szükséges nekem adni egy külön irodát... és akkor befogom és egy kicsit vidámabban dolgozok tovább.:)
hmm én is 10 hónapja úgy csinálom a munkám, hogy mindig megállapodok magammal, hogy kibírok még 2-3 hónapot és meglátjuk... most is új vezetőség jön, most is úgy vagyok vele, hogy kibírom májusig , aztán meglátjuk. De nálam is erősen az befolyásolja, hogy legalább van munkám és van miből megélni.
VálaszTörlésMegértelek... nagyjából akkor ugyanaz a helyzet. Sajnos.
VálaszTörlésTe elveszett bárány vagy, vagy csak az én látókörömből kerültél ki? Már nem írsz?
Vagyis, ha minden igaz?
VálaszTörléshttp://galwaygirl-diary.blogspot.com/
jaj bocsi, olyan ritkán van időm blogokat olvasni (és írni is), csak most láttam ezt is. Szóval igen megvan a blog, bár írásnak annyira nem nevezném, találóbb lenne a munka miatt rinyálás című blog :D
VálaszTörlés