Mikor tegnap visszamentünk A Helyre összepakolni és ott álltam a kert közepén a kicsit szemerkélő esőben, egy pillanatra picit szomorú lettem, hogy milyen hamar eltelt a mi nagy napunk.:) 

Frank Sinatra szólt, mikor ballagtam Kevin felé kertben. Gyönyörű volt az idő, mintha tavasz lett volna, nem is tél, így még a havat sem bántuk, hogy nem esett.:) Meghitt, romantikus esküvő volt a szabadban, a kicsit ütött-kopott ódon kis kastély oldalában. Valahogy az egész olyan volt mint mi.:) Sok gyertyával, kanadallóval, egy kis evés-ivással, menyasszonyt levegőbe emeléssel és egy kis tánccal.:) Sokan azt mondták, Kevin olyan szépen néz rám, ahogy férfi még nem nézett nőre... wow... őszintén, ezt jó hallani.:) Az biztos, hogy ez nagyon nagy szerelem és nagyon jó érzés volt ezt kimondani és megmutatni másoknak is. Még akkor is, ha úgy érzem sokan nem tudtak vagy nem tudnak ennek igazán örülni, mert sokan semminek nem tudnak örülni, de ebben a pillanatban ez most engem nem igazán zavar, maximum elgondolkodtat.:)

Azt mondta a barátnőm, mikor készülődtünk, hogy olyan, mintha ez lenne az első esküvőm... és fura, de én is így éreztem.:) Nekem megélni ezt most, egészen különleges volt, és csöpögős vagy sem, de nagyon nagyon boldog vagyok.:)

Nem ömlengek tovább... igazán úgysem tudom vissza adni a hangulatát. Lesznek képek, amiket megmutatnék... az többet mond... de ide nem teszek fel, esetleg ha valaki kíváncsi szóljon és facebookon majd megleshet.:)

Momentán dög fáradt vagyok, de pénteken már Krakkóban...:)))