Esett a hó. Sokat és sűrűn. Fújt a szél. Nagyon és hidegen. És este ugyanaz a fény vonta körbe a várost, ami talán a legjobban belém égett Krakkóból. Eddig. Mintha otthon lennék ott. Itthon is persze. És persze ott egészen más érzés, ott inkább olyan megálmodott otthonlét érzés, valami olyan, amit el sem tudok igazán mondani, csak jó.:) Egy valami kezd hiányozni az otthon érzéshez/ből.. hogy történjen valami olyan is, amit csak azok csinálnak, akik ott élnek. Hiszen az ember, ahol otthon van, nem csak turistáskodik. Ha ez így érthető. Egyelőre persze nem néz ki egy krakkói állás valamelyiküknek vagy ilyesmi, de azért érzem, hogy ez egyszercsak valahogy változni fog. Még nem tudom hogyan, de fog.:) Még nem tudom hány év múlva, de fog.:) A minimálisnál minimálisabb nyelvtudásomat viszont állítólag kellő határozottsággal használom, így persze megint azt hitték néhányan, hogy tudok lengyelül... miközben mennyire nem, de legalább nem félek két mondatot elmakogni.:) Öröm a köbön.:)