Talán a hét közepe óta kicsit változott valami és már nem vagyok annyira kipurcanva a fáradtságtól, de azért ez még messze van a tökélytől.:) Ma például már hétre bent voltam.:) Végre kikeveredtem a megfázásból is, úgyhogy teljes erővel koncentrálhatok a Karácsonyra.:) Vasárnap tök spontán vettünk fát... megjegyzem egy csoda... mármint a fa, nem az, hogy vettünk.:) Csináltam adventi koszorút, asztaldíszt és ajtódíszt... amivel csak az az egy probléma, hogy nem tudom feltenni az ajtóra... bár valószínűleg csak arról van szó, hogy még nem találtam megfelelő mágnest.:) Hétvégén most már tényleg fotózunk.:) De tényleg. Csak amúgy mindig van valami és olyan kevés az otthon töltött idő.

Amúgy reggel fél nyolc óta írom ezt a bejegyzést... nyilván este se lesz befejezve. Munka közben kérem nem lehet blogolni. Időközben újra kiderült, hogy a látszólagos nyugalmam mily labilis, mert semmi perc alatt fel lehet cseszni... hiába, aki új és egy hete van itt az nekem ne újítgasson. Ráadásul még kissé hülyének is néz... ja persze, új söprű jól söpör. Vagy egyszerűen csak másik kakas jött a szemétdombra... amúgy nem lenne baj, csak alapból könnyebben pöccenek mostanában. Ő sem a szebbik oldalamat fogja megismerni (még jó, hogy már régebbről ismer picit)... pedig amúgy milyen egy édeskisaranyos lány vagyok.:)

És közben tényleg este lett...:) Lassan hivatalosan már éjszaka. Kevin céges karácsonyi vacsin, én meg hazarobogtam a fényes karácsonyi villamossal, töltöttem magamnak egy pohár bort, sütöttem narancsos márványkalácsot,  és szalagozom a kis karácsonyi díszeimet. Este végre találtam megfelelő csomagolópapírt... úr isten milyen problémáim vannak... amúgy én is érzem, hogy túl nagyok az elvárásaim egy csomagolópapírtól...:))

Néha rájövök, hogy rohan az idő... ezt csak olyan mellékesen jegyzem meg...

Boldog vagyok...

De az idei hagyományos bécsi kiruccanást valószínűleg lecseréljük Kecskemétre. Jövő szombaton. Csak mert a kedvenc badacsonyi borászunk ott méri a legfinomabb forralt bort.:)

Hát... zajlik az élet, annyi szent... ezer apróság is még... hogy például van hét gigányi karácsonyi muzsikám... ami azért csúcscszuper... és kaptam a jó munkám jutalmáért év végi jutalmat... és vettünk Stühmer szaloncukort, ami tuti, hogy a világon a legfinomabb... nyilván ezért mérik aranyárban... és már csak öt napot kell dolgoznom az idén... és holnap végre mézeskalácsot sütök...és végre eldöntöttem, hogy melyik akváriumot kapja Kevin karácsonyra... és tegnap volt nálunk Nemcsitri... végre... és tök jó volt... és a héten olybá tűnük, hogy ponot tettem egy tizenöt éves barátság végére, ami nyilván nem volt barátság, ha csak így vége lett... de ez már megint hosszú sztori... amúgy meg olyan veszettül Krakkóba vágyom, hogy elmondani nem lehet és az lenne a legjobb, ha az összes rokonom meg ismerősöm meg mindenki, akitől bármit kapok ajándékba... összedobhatták volna, hogy elmenjünk megint Krakkóba... de amúgy nem érdekel semmi, mert mindjárt február... és ha február, akkor el kell menni Krakkóba kicsit megfagyni... és már a gondolat is felemelő...:) És hát bár van egy csomó minden, amitől totál kocka mostanában a világ... én inkább azokra gondolok, amiktől totál gömbölyű lesz...:)