Folytatása következik?

Az van, hogy álmodtam valami furát és reggel a legösztönösebb érzésem az volt, hogy újra kell kezdenem az írást. Idestova nyolc éve, hogy abba hagytam... szóval jó rég már, hogy nem blogoltam.

Meglátom, az ösztönös érzés mennyire erős... Hogy milyen lesz újra itt - eléképzelni sem tudom...

Mindegy, mert az álom élénk volt, így ezek a kérdések nagyjából lényegtelenek. 

Újra itt.

Mintha nyolc év el sem telt volna.

Helyzet

Közben azért csak kitavaszodott.:)

De nem tudom igazából miért nem írok már, vagy ha írok, miért ennyire ritkán. Mert az egy dolog, hogy baromira fáradt vagyok. Az új főnököm érkezésével valahogy megsokszorozódott a munkám, vagy csak sokkal jobban pörgök, mert úgy érzem, úgy kell... valószínűleg az igazság valahol félúton van.:) Egyébiránt nekem bejött ez a váltás... mármint a főnökváltás, és kaptam annyi új impulzust, ami átmenetileg elégnek tűnik. A munkámat sokkal jobban megbecsüli, mint eddig bárki itt a hét év alatt, következetes, határozott... amúgy picit smasszer stílusa van, de nem lehet minden tökéletes, a plusz munkáért meg plusz pénzt is kaptam a minap. Szóval örömködés van. Persze csak diszkréten, mert a motoszkálás nem múlt el belőlem. Sokat gondolkodom ezen, és úgy sajnálom, hogy nem lett belőlem egy törtető karrierista nőszemély (nem sajnálom amúgy, de akkor talán egyszerűbb lenne), mert így sokszor azt érzem, hogy az gáz (amúgy nem gáz, csak én ilyen vagyok és kész), hogy nekem elég a munkában az, hogy hagynak rendesen dolgozni, urambocsá értékelik amit csinálok és ezért viszonylag normális fizut kapok. Valahogy annyira a munkán kívül szeretem élni az életem, hogy nem gondolom, hogy ennél több mindent kellene teljesítenie egy munkahelynek. Azért szépen eltelnek így az évek ezzel a gondolkodással.:) 

Nem, mintha nem lenne miről írni.

Cím nélkül

A hétvégén lebetegedtem, az éjjel meg esett a hó. Ennyit a tavaszváró hangulatomról. Két napig fetrengtem otthon és izzadtam a láztól, tegnap képtelen lettem volna bejönni dolgozni, ehhez képest ma már szinte teljesen jól vagyok, csak pici fáradtságot érzek. Gyorsan jött, gyorsan ment, lekopogom, bár megszenvedtem. De hogy ma reggel tényleg azt látom, hogy esett a hó... attól majdnem rosszul lettem. Skandalum. Viszont felfedeztem, hogy júliusban Wadowicében jazz fesztivál lesz és az egyik fellépő Chris Botti, akit imádok és játszom a gondolattal, hogy jó lenne ott lenni, de a lehetőségekhez képest annyi mindent szeretnénk a nyáron, hogy erről lehet, hogy képes leszek lemondani. Pláne, hogy július végén amúgy is tervezünk Krakkóba menni. Meg amúgy is, még elképzelni sem tudom, hogy mi lesz a munkával a nyárra. Egyelőre olybá tűnik, hogy az elképzeléseimnek megfelelő új állás még nem talált meg, és igen, vannak dolgok amikben nem akarok túl nagy kompromisszumot kötni. Ugyanakkor az új főnök közel sem olyan borzasztó, sőt, még azt is mondhatnám, hogy könnyebb vele együtt dolgozni, mint a volt főnökömmel. A stílusa teljesen más, amit nehéz megszokni, de azért nem lehetetlen. Viszont az tutibiztos, hogy nekem van a legnegatívabb energiavámpír kolléganőm az egész föld kerekén! 

Január, február, itt a nyár!

Szerettem ezt a telet, de most már jó lenne, ha vége lenne. Szeretném már hordani a csinos színes dolgaimat, végre nem felvenni a télikabátot, és úgy egyáltalán, szeretném már érezni a tavasz illatát.:) Tudom, még várnom kell. Viszont, tegnap Feri annyira szuper napszítta hajszínt varázsolt nekem (sosem volt még melírozva a hajam), hogy ez még egy lapáttal rátett a tavaszváró hangulatomra.:) Az idén valahogy nagyon előtérbe helyeztem a praktikumot, mármint ami az öltözködést illeti... szóval farmeren és pulcsin kívül szinte csak a karácsonyi időszakban volt rajtam más, és egy ideig ezt élveztem is, de most már vágyom a szuper tavaszi ruháimra.

Az újdonság ereje

Jött egy új kolléga, most mutatták be. Igazán nem gondolom, hogy gyenge lennék, de úgy fogott kezet velem, hogy szerintem eltörött a hüvelykujjam...

Mindeközben

Betemet a munka. Közben próbálom szokni az új főnököt. Közben készülöm kellene a félévzáró tesztemre... még gondolni sem merek a múltkori 90 százalékra. Félek, a büszkeség most el fog maradni. Közben kattogok, hogy emberek miért viselkednek néha furán... és persze mert iszonyú nagy kombinátor vagyok, rögtön tudni vélem, hogy miattam, mert ezt mondtam vagy azt mondtam vagy ezt tettem vagy azt nem tettem, vagy bármi, a lényeg, hogy biztos miattam. És persze ettől általában rossz kedvem lesz. A fél életemet azzal töltöm, hogy azon rágódom, vajon nem vagyok-e túl sok, vagy túl kevés, vagy túl bármi és az emberek tényleg kedvelnek-e vagy csak úgy csinálnak, mintha. Persze ezek a vívódásaim csak a számomra kedves emberekkel kapcsolatban fordulnak elő, a többiek nagyjából nem érdekelnek, mármint nem érdekelnek a megfelelési kényszerem szempontjából. Közben persze tudom, hogy ez hülyeség és le kellene már szoknom róla.:) Pláne, hogy közben a legfontosabb emberrel a harmadik házassági évfordulónkat ünnepeljük.:)

Tél

Most, hogy így igazán behúzódott a tél, kedvem lenne egész nap otthon maradni, bekapcsolni a tévében a kandallót, forró teát inni és semmi mást nem csinálni, csak olvasni. Mondjuk csak egy hétig.

Kellett jó pár nap (igazából az egész múlt hét erre ment rá), hogy vissza rázódjak a munkába. A karácsonyi időszak és az egész december annyira jó volt, hogy komolyan sajnálom, hogy csak egyszer van az évben. Persze tudom, a karácsony pont ezért jó. Rengeteg volt a program, a baráti meg céges vacsorák, színház, mozi, családoztunk is, de volt idő kettesben is, rengeteget ettem-ittam (ennek persze lettek következményei... kilókövetkezményei, de kit érdekel, a töltött káposzta és a házi készítésű baileys bármit megér), vendégeskedtünk és hozzánk is jöttek, sokat játszottunk és még anyáink is kibékültek így két év után. Voltak apró meglepetések, például egy rendkívül udvarias és jó fej taxisofőr, aki kezet csókolt, mikor elköszönt, volt váratlan mikulásvirág az ajtó előtt a szomszédoktól (erről majd még mesélek) és az év utolsó napján még Kedvesatival is összefutottunk a Camponában, ami tényleg nagyon váratlan volt és egyben azért jó is.:) Ezek után az évet az eddigi talán legjobb szilveszterrel zártuk, ami reggel fél hatig tartott.:) 

Most már kezdem felvenni a munka ritmusát, nem is unatkozom, meg amúgy is hétfőn jön az új főnök (aki amúgy egy nő) és ki tudja meddig fogunk, meddig kell együtt dolgozni. A múlt évben négy új közvetlen munkatársat kellett megszoknom, most még egy új főnök és valószínűleg még egy új ember. Persze ha váltok, megint új embereket kell megszoknom, de akkor legalább minden más is változik.:) Mindent egybe vetve valahogy mégsem izgulok semmin. Most. Ebben a pillanatban. Még. 

Reklám után

Még magam is meg vagyok lepve, hogy újra írok... legalábbis ebben a pillanatban még úgy tűnik.:) Azt hiszem képtelenség lenne az elmúlt hét hónapot elmesélni, mindenesetre a nyár eleji kiborulásom után már sokkal jobban alakultak a dolgok és minden elrendeződött, aminek el kellett. Voltunk nyaralni is... szuperság volt... voltunk Krakkóban is, egyszer még decemberben is, újra barátokkal... és ezt kivételesen nem bántuk meg. Sokat haladtunk a lakással is, kezdjük igazán belakni, most már maximálisan otthonnak érzem. Meghoztam az évek óta érlelődött és nehéz döntésem is... új állás után nézek, amiben nagy szerepe volt, hogy az eddigi főnököm lelép és valahogy nincs már kedvem újra kezdeni valaki mással, pláne, hogy meglebegtették, nem biztos, hogy szükség lesz ránk. Nem baj, hét év nekem elég volt és nagyon kell a váltás, érzem, jó lesz.

Röviden ennyi, sok minden kimaradt... de talán folytatom.:)

Nem meglepő módon, elfelejtettem a jelszavamat.:)

Itt

Írtam. Elveszett. Én nem vesztem el, de nem kezdem újra. Majd holnap. Ezer mesélnivaló van. Most épp a drukkerek intenzív társaságát élvezem. :)

Merénylet

Lőjetek le, ha még egyszer eszembe jutna Kőbánya-Alsónál messzebbre utazni bárkivel, Kevinen kívül.:)

Amúgy minden szuperság.:) Bővebben majd othonról.

Célcucc

Nem tudom szavakba önteni mennyire fáradt vagyok mentálisan és idegileg. Már megint nekem kell minden kurva problémát megoldani, megint én vagyok az összekötő, a kommunikációs csatorna, az egyeztető, a minden. Már sírni tudnék, annyira elegem van. Az éjjel alig aludtam. Negyed négykor megébredtem, iszonyú melegem volt, aztán egyre idegesebb lettem tőle, hogy nem tudok aludni és ezért fáradt leszek, ettől persze még inkább nem tudtam elaludni, aztán elkezdtem kattogni a dolgokon és azzal szórakoztattam magam, hogy hatvanhatszor eljátszottam, hogy mit fogok mondani ebben meg ebben a szituációban, hogy milyen variációk vannak, hogy mi a legjobb meg a legrosszabb forgatókönyv. Reggelre ennek az lett az eredménye, hogy már egy konkrét szikla volt a gyomromban. De megtudtam Kevintől, hogy ő éjjel egyre arra ébredt, hogy valami nagyon büdös, mire kiderült, hogy kutyi odakakilt (pontosabban fosott) a szőnyegre az ágyunk mellé (lehet, hogy valami baja volt, mert sosem csinál ilyet), Kevin elkezdett takarítani, én meg úgy tűnik, legalább abban a három órában baromi mélyen aludtam, amíg aludtam, mert mindebből semmit nem vettem észre. Reggel aztán gondoltam felpróbálom újra a "célcuccom" és ha jó, abban jövök dolgozni. A "célcucc" egy nadrág, amit kábé két hónapja találtam egy turiban, de annyira színes vidám volt, hogy nem tudtam otthagyni, pedig cseppet kicsi volt rám. Hiányzott úgy 5-8 centi, hogy össze tudjam gombolni. És ma fogtam, felhúztam és mintha rám öntötték volna. Szóval örüljünk annak, aminek lehet.:) Tudom amúgy, hogy a problémák majd megoldódnak, csak túl sok kicsit. Vagy én kezelem baromi rosszul a dolgokat és egyébként sokkal lazábban kellene venni... nem tudom. Vagyis biztos vagyok benne, hogy nem, azért egy ingatlan adásvétel komoly dolog, az ember nem lazázza el, pláne, ha három is történik egyszerre. Szerencsére már csak kettő miatt kell aggódni.:) Jövő hét csütörtöktől pedig már csak egy miatt.:)

Hazafelé

Egy bogár zümmög mellettem. Várom, hogy induljon a hév.

Almás pite

Fruzsi kérdezte, de hátha mást is érdekel, itt az almás pite receptje.:) (Az eredeti innen, ezt módosítottam.)

Hozzávalók

A tésztához
20 dkg teljes kiőrlésű liszt
20 dkg teljes kiőrlésű zabliszt
20 dkg fehér liszt
1 csomag sütőpor
1 csipet só
6 dkg xilit
2 db egész tojás
20 dkg kókuszzsír (olvad állapotban)
2 dl görög joghurt

(A fehér liszt helyett persze lehet csak teljes kiőrlésű liszttel is csinálni, én úgy is csináltam már, meg így is. Mindenhogyan nagyon finom lett.:)

A töltelékhez
2 kg alma
fél citrom leve
2 ek fahéj
2,5 ek xilit

A sütőt melegítsük elő 180 fokra. Egy nagy gáztepsit béleljünk ki sütőpapírral.

Keverjük össze a száraz hozzávalókat, majd adjuk hozzá a tojást, kókuszzsírt és görög joghurtot. Alaposan gyúrjuk össze (egy rugalmas tésztát kell kapjunk), majd tegyük hűtőbe (kicsit megszilárdul, utána újra át kell gyúrni, hogy visszalágyuljon).

Az almákat reszeljük le, nyomjuk ki a levét, adjuk hozzá a fahéjat, a fél citrom levét, a xilitet és keverjük össze.

A tésztát vágjuk két részre, nyújtsuk ki a tepsi méretére. Fektessük a tepsibe, tegyük rá az almát, majd tegyük a tetejére a másik kinyújtott tésztát.

A tetejét kenjük meg tojásfehérjével, és alaposan szurkáljuk meg villával.

Előmelegített sütőben kb. 30 perc alatt készre sütjük, míg szép, világosbarna színt kap. 

Kicsit szomorkás a hangulatom

Kukába való ez a nap. Már reggel igen lehangolt voltam, bejöttem dolgozni, ahol ma rajtam meg a főnökömön kívül csupa új ember van... és már más arcok köszönnek vissza a régi emberek régi íróasztala mögül. Rosszul viselem ezt a fajta változást és ezt kimaxolta az elmúlt három hónapban a munkahelyem. 

Aztán nem sokkal később lesújtó hírt kaptam, pont az egyik "volt" kolléganőmtől, ami pluszban rátett egy lapáttal a hangulatomra. Nem tudok mit mondani. Nem tudok semmi olyat mondani, amiben hiszek. De még ha hinnék is, furán hangzana. Mert annyira reménytelen. Minden. Ez az egész. Sajnálom. Nagyon sajnálom. Már csak csoda segítene, hogy meggyógyuljon. Azt hiszem. És nem, nem akarom, hogy újra eszembe jusson az a sok minden, amit apuval végigcsináltunk. Egyszerűen ki akarom zárni ezt az egészet. Képtelenség persze. De önző módon nem hagyom magam.

De azt mondtam már, hogy mennyire szeretem a Károlyi kertet? 

Vidámkodós

Az van, hogy nagyon rákaptam az almás pitére, meg úgy egyáltalán az almára. Úgy tűnik, ez az alma éve... úgyhogy ennyi erővel elutazhatnánk New Yorkba is (nem fogunk, de szeretek eljátszani bizonyos dolgok gondolatával).:) Viszont ez a pite isteni, teljes kiőrlésű meg cukormentes, rengeteg almával persze.:) Ma például ezt reggeliztem. Aztán búcsúebédelni voltunk a kollégákkal a Gozsduban (mert az egyik kolléganőnk elmegy) és egy olyan gyönyörű csokorral szaladgáltam a városban, hogy már attól jó kedvem lett. Nem mintha előtte rossz lett volna. Hihetetlenül feldob ez a jó idő, meg a napsütés, meg az is, hogy úgy tűnik egy laza munkahelyi nyár lesz az idei (most tudtam meg egy órája) (nem merem leírni, de ó yessss, annyira örülök). Na, például ez visszatart, mikor a váltáson gondolkodom. De ezt most hagyjuk. Almás pite van, meg szépvirág, meg tavasz. Meg este megint egy kis pakolás.:) De ma úgy csinálom, hogy ennek is örüljek.:)

Örülök

Nagyon jó volt ez a tanfolyam és nagyon jót tett nekem, hogy újra tanultam, mindenféle szempontból. Nem mondom, hogy csúcsszuper, hogy pont egy ilyen bazi nehéz nyelv a szívem csücske, de élvezem a kihívást és talán kellett ez az elmúlt pár év is, hogy kitartóbb legyek. Persze meglátjuk, a vak is ezt mondta. A csoport is nagyon jó, tök szuper kis estém volt velük, ami azért is jó, mert valahogy minden magamról alkotott elképzelés ellenére, mégis kicsit introvertált vagyok (ezt még leírni is fura) és annyira sok idő, mire önmagam leszek idegen emberek előtt, hogy nem éri meg a fáradtság. Aztán mégis mindig rájövök, hogy cimbizni milyen jó, és ha hagyom, hogy megkedveljenek meg megszeressenek, akkor mindig megkedvelnek, csak már ritkán hagyom, hogy odáig fajuljanak a dolgok.:) Valahogy mindig azt hiszem, hogy ilyennek vagy olyannak kellene lennem, hogy szeressenek... ami nettó baromság, mert egyrészt kinek kellenek olyan barátok, akiknek folyton meg kell felelni, másrészt meg az élet bizonyítja, hogy úgy is szerethető vagyok, ahogy vagyok... pontosabban, pont úgy vagyok szerethető, ahogy vagyok. 

Outfit

A piros cipő régi vágyam volt, piros (mintás) szoknyám meg nem volt már 13 éve.:)

Zanzásítva

Idő közben rengeteg dolog történt. Anyut elköltöztettük, a cuccait raktárba, őt hozzánk. Amúgy egész jól elvagyunk, igyekszem türelmes lenni, néha nem megy, de tényleg igyekszem jó gyerek lenni.:) A lakását átadtuk, szuper, ez már önmagában megérne egy üveg pezsgőt, mert nem szerettem azt a helyet, ahol élt, és nagyon örülök, hogy onnan elkerült. De pezsgőt majd csak akkor, ha már beköltözött az újba. Az még pár hét. A hétvégén a "régi" házban is pakoltunk még, lassan de biztosan annak is vége, még vár rám néhány konfliktus emiatt a bátyámmal, de ha ezen túl leszünk, akkor is bontok egy üveg pezsgőt. (Sok lesz a piálás.:) Vasárnap a telken voltunk, ahol a természet megint megpróbálta átvenni az uralmat a kert felett, úgyhogy egész nap füvet nyírtam, élveztem, jó volt, de estére totál kipurcantam. A múlt héten voltam kicsit kikapcsolódni és kicsit bandáztam, jó volt, most tényleg igazán kikapcsolódós volt, BK is ott volt, hónapok óta nem találkoztunk és megint tartottam tőle, hogy "hogy fog viselkedni", de annyira normális volt és jófej, hogy meg is voltam lepődve, nem volt se túl sok, se túl kevés, tudtunk értelmesen dumálni, és nem vette elő az évtizedes lemezt, hogy mi lett volna, ha. Szóval tényleg tök jó volt.:) Közben ugye a félévzáró teszten is túl vagyok, aminek ugyan nem volt túl nagy jelentősége, de azért örülök, hogy nem vagyok teljesen tudatlan, de tudom, hogy mi az ami a puszta tippelésnek volt köszönhető, úgyhogy van mit tanulnom a nyáron is. Ma még egy utolsó óra és egy picit lazulunk a csoporttársakkal is. Az éjjel azt álmodtam, hogy I.-vel, BK-val, és Kedvesatival interjút csináltak valami szabadidős lapban a túrázázás szeretetéről. A lapban összesen négy emberrel csináltak egy-egy interjút én meg megdöbbenve olvastam, hogy ugye ez valami vicc, hogy abból három ember a múltam egy-egy konkrét darabja, ráadásul a túrázásról beszélgettek.:D Vicces álom volt. Visszaszámolok, lassan évadot zárunk, és ugyan fogalmam sincs, hogy az idei nyár egy szopórolleren történő utazás lesz a munka szempontjából, vagy valami lazulós kis pihentetős séta, de mindenesetre várom. cserébe hoztam egy csomó képet, ó és pénteken még az outfitemet is lefotóztam, úgyhogy mindjárt azt is megmutatom.:)

Ez a szupi kis rózsaszín raktár

A Dunánál :)

Kilátás a munkahelyem hetedik emeletéről

A munkahelyem :)

Reggelente piac csak, hogy a napi alma adagom meglegyen :)

Ő pedig anyu cukker kiskutyija, imádom :)

Hogy mik vannak?!

Kilencven százalékosra írtam meg a félévzáró tesztemet, és ettől most roppant boldog vagyok! :)

Wtf

Sütézés volt ma, mert névnapoztunk. Egyszercsak megszólal az egyik kolléganőm: "Sokat egyél belőle Perla, mert irritálóan sokat fogytál."

Bocs.

Alakul. Halad. Történik.

Túl sűrű az élet. Már ha illik ilyet mondani az életre.:)
Anyu lakását pénteken eladtuk. Hétfőn költözik. Az új lakást ma megvettük. Június végén költözik. A kettő közti időt együtt töltjük, és bár tudom, hogy nem lesz ideális a helyzet, de azért örülök. Hétvégén rengeteget pakoltunk, rendet raktunk, takarítottunk, rá fért már a lakásra, és remélem, azért anyu is valamelyest otthon fogja érezni magát.

És ma megint főzőcskézős kedvemben voltam (imádok főzni, de tény, hogy kényszerből szinte sosem főzök), hagyma, csirke, paprika, cukkini, némi kolbász, rá egy kis tojásos sajtos szósz... úr isten, fantasztikus íze lett.:) Főzés közben nagyon szeretek egy pohár bort eliszogatni, és tök fura, de bevillant egy kép, még kb. ezer évvel ezelőttről... csak akkor tészta készült, nem csak hús és nem tavasz volt, hanem ősz a Börzsönyben, és mennyire furcsa, hogy mennyire más volt az életem, és akkor biztos nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen is lesz. És ez jó. És nem felejtettem el a pizzázást sem.:) Néha vannak ilyen kódolt üzeneteim, ezt nézzétek el nekem.:) 

Szóval főzőcskéztem, Kevin kicsit dolgozott, közben beszélgettünk, kortyolgattam az isteni finom boromat, és közben ez szólt a rádióban.:) Vicces.:)

 

Törökszegfű

Újfent el vagyok ragadtatva. A balett annyira csodálatos, hogy miközben nézed, mindent elfelejtesz, mindent kikapcsolsz és csak tátod a szádat a gyönyörűségtől. Nem, nem azért mert ilyen testű pasik rohangálnak a színpadon (egyébként nyakig fel vannak öltözve) :), hanem mert egyszerűen hihetetlenül szép, ahogy táncolnak.:) Még, még még, sokszor szeretnék menni az Operába.:)

Tegnap végre eljutottam Ferihez fodrászkodni, és már úgy vártam, hogy rittyent nekem megint valami jó frizurát, erre csinált belőlem egy Pistikét. Áááááá. Ki voltam borulva, az éjjel még jól el is aludtam a hajam, aztán reggel gyorsan megmostam, és így már nem is olyan borzasztó. Szóval csak 2-3 hét, és olyan lesz, amilyennek szerettem volna.:) 

Sikerült elég hamar hazaérnem (nyolckor), úgyhogy úgy döntöttem lazulás lesz. Töltöttünk egy pohár bort és nekiálltam cukkinis csirkefasírtot csinálni (első próbálkozás). Nagyon kezd belejönni nekem ez a sok zöldség, korábban alig ettem, most meg minden annyira ízlik. Na jó, nem minden, de próbálkozom.:) Közben Kevinnel megállapítottuk, ha nem vigyázunk ez a nyár is úgy fog eltelni, mint a tavalyi, hogy nem megyünk sehova, csak felújítunk, meg intézkedünk, mert anyu új lakásán is meg kell csinálni egy-két dolgot, anyósom lakásában is lesz némi felújítás és nálunk is be kellene fejezni ami elmaradt... és nem akarom, hogy ebből álljon ki a következő napsütötte négy hónap, úgyhogy holnap, ha nem leszünk túl fáradtak és lesz kedvünk (lesz-lesz), kinézünk a Rosaliára a Ligetbe.

A törökszegfű apukám kedvence volt

Ezek meg az isteni finom cukkinis csirkefasírtok

Görögzenenap

Ez csak egyet jelent, mélypont.:( Hagyjuk. Hosszú. Messzi.

De találtunk anyunak egy cukker lakást, nagyon örülök, jó helyen fog lakni, neki is tetszik és mindez megnyugtató... apró szépséghiba, hogy a tesóm megint minősíthetetlenül viselkedett. De tényleg hagyjuk. Utálom ezt az egészet, nekünk régen egy annyiratutijó családunk volt, még felnőttként is jártunk együtt nyaralni, szerettünk együtt lenni, olyan jó volt minden. Aztán jött a "sógornőm" és minden kezdett elromlani. Mikor konkrétan fizikailag bántott (a sógornőm), azon már nem tudtam túltenni magam, és oké, hogy nem vert meg, csak egy kicsit megráncigált, de azért ezt még senkiből nem sikerült kiváltanom, szóval nem oké. Aztán meghalt apu, és a maradék mindenség is darabjaira hullott és minden jó már csak szép emlék maradt.

Szóval görögzenenap. De csak azért, mert persze attól, hogy találtunk egy jó lakást, még nem szűntek meg a problémák, mert anyu, mint egy varázsló a cilinderből, mindig előkap egy újabb agyalnivalót, amin lehet aggódni, amivel engem jól fel lehet húzni. Hát így vagyunk. Ezt mondjuk akkor lehetne bírni maximum, ha nonstop vodkanarancsot ihatnék, de az alkoholizmus nem opció, így marad a görög muzsika. Tökélyre fejlesztettem, már nyitott szemmel is egy pillanat alatt Kefalónián vagyok és egy koktéllal a kezünkben heverészünk a napernyő alatt miközben a türkizkék tengert bámuljuk. Hihetetlenül kommersz és sablonos, de mennyire jó már.:)

Szuperság(ok)

Bár már mára is megvolt a napi kiakadásom, de ezt most hagyjuk. Mert sokkal szuperebb hír, hogy június elején megyünk Sunnyékkal Krakkóba.:) Salalalala.:) 

Meg az is tök jó, hogy olyan szülinapi ajcsit is kaptam még februárban, aminek holnap jön el az ideje... úgyhogy megint Operába megyek.:) 

Sok

nincs kedvem. nincs jó kedvem. konkrétan elegem van. az idegeim tropára mentek az elmúlt két hétben. naponta hatszor kapok ideggörcsöt és annyira messze még a vége, hogy fogalmam sincs mi lesz addig. anyu mindenre extra módon rápörög és konkrét összeesküvés elméleteket gyárt, a munkaidőm jelentős részében vagy vele beszélek és próbálom megnyugtatni vagy egyeztetek vevővel, ügyvéddel, ingatlanossal, költöztetővel, szomszéddal, Kevinnel, bárkivel, mindenkivel, faszikvan. és totál felcsesz, hogy a bátyám mindeközben sehol, mert ő fáradt (én persze sosem), ő dolgozik (igen, én csak unaloműzés miatt járok be) és mindenre jó hivatkozási alap, hogy ő nem ér rá, mert van egy gyerekük. semmiben nem segít, semmit... és tegnap feltette az i-re a pontot azzal, hogy még át sem mentek anyuhoz anyák napja alkalmából, pedig  negyed óra sétára laknak tőle. no comment.

Meg a bárányfelhők

Az van, hogy egy kicsit konkrétan tele van... az a bizonyos.

Öt napig lomtalanítottunk, konkrétan ideggörcseim voltak és nem akarok részletekbe menni, de a bátyám egy komoly csalódás számomra (nem, nem most csalódtam, csak most ez megint annyira szembeötlő volt) és ettől igazán szomorú tudok lenni. Kicsit kezd zavarni és nem vagyok tőle nyugodt, hogy a család problémái konkrétan már csak az én vállamat húzzák... és igen, borzasztó szerencsés vagyok (és boldog), amiért van Kevin és amiért Kevin olyan, amilyen és mindig minden körülmények között segít. Örök fájdalmam marad az életben, hogy apám meghalt, mielőtt megismerhették volna egymást. 

Utálom, hogy a vevő ignorálja a telefonhívásaimat, miután múlt héten kiderült, hogy még el se indította a hitelügyintézést és nehezen tudom elképzelni, hogy másfél hónap alatt mindent lezongorázik... de ne legyen igazam, mindenesetre jobb ha iparkodik, ha nem akarja, hogy a foglalója menjen a levesbe. Faszkivan, de tényleg, olyan egy tehetetlen pasi, hogy azt elmondani nem lehet.

Anyu a pesti lakását el szeretné adni, és új helyre akar költözni. Lett is egy  érdeklődő (aztán még egy), de ez is egy problémás ügylet és szintén faszkivan, amiért ezt is nekem kell intéznem. Plusz, új lakást keresnem anyunak, amire mondjuk szintén nem látok esélyt, hogy május közepéig realizálódik, ezért anyu átmenetileg majd hozzánk költözik.

Hogy a lakás egy konkrét szemétdomb, arról már ne is beszéljek, mert egy csomó cucc felkerült a lomtalanítás okán... ezer éves emlékek, könyvek, satöbbi, amiket nem akarok kidobni, de az egy négyzetméteres tárolónk még költözés óta fullra volt pakolva... ezt felrobbantottuk a hétvégén, meg a háló sarkát, ami még félig építési terület és még mindig várjuk a vízműveket, hogy leszereljék a régi konyhacsapot meg vízórát (wtf... mondom, hogy építési terület), szóval újra ösvényeken közlekedünk és nyilván, ha valahogy élni is, akarunk, amikor anyu oda költözik a kuttyal akkor pár hét alatt rendbe kell szedni.

Tegnap reggel kis híján balesetünk volt egy totálisan szabálytalanul (egyirányú utcában szembe a forgalommal) közlekedő taxissal, amiből aztán szóváltás kerekedett, a taxis megfenyegetett bennünket és lefotózta az autót. Király. Egy fél napig ideggörcsöm volt.

Tegnap felmondott egy kolléganőm. Igen, elkezdett süllyedni a hajó, ezért én is kezdem leporolni a B tervemet.

A NAV meg konkrétan elhúzhat a... oda... mert az, hogy egy adásvételi szerződésből nem tudja megállapítani egy ingatlan értékén, az nonszensz. Nyilván meg tudná, ha akarná... én meg kezdem hozzá szoktatni magamat a gondolathoz, hogy lenyelik a százhetvenhatezer forintomat vagy trenírozni magamat, hogy fellebbezés hegyekbe bonyolódjak.

Kicsit le vagyok fáradva. 

De hogy jót is mondjak.

Este végre találkozunk Sunnyékkal (testvérféle, de nem testvér, de úgy szeretem, mintha az lenne), szóval jó lesz, végre ezer év után dumálni. 

Nyolc és fél kiló mínusznál tartok és szorgalmasan dolgozom, hogy egy kicsit izmos is legyek. Szuperság. Az mondjuk fura, ha tükörbe nézek, úgy érzem, hogy "wow, de jól nézek ki", de ha lefotózóm magam, hogy majd lássam mennyit változtam, még mindig egy tehénnek látom magam. 

És kereken 80 nap múlva megyünk nyaralni. Igen, a helyzet határozottan megkövetelte, hogy telepítsek egy visszaszámlálót... ugyanakkor maximálisan megélem a jelent és nem csak a holnapot várom.:)

Első nap

Túl vagyunk az egyelőre maratoni hosszúságúnak tűnő, öt napos lomtalanítás első körén. ( A szüleim év elején eladott házáról van szó.) Fárasztó, konfliktusokkal terhelt pár nap lesz. De a nap süt, tombol a tavasz, a megtalált babám cicás rucija cuki és a virágos kesztyűm is feldob.:)

Sesincs

Persze még mindig nincs egy darab sárga cuccom se. 

És úgy tűnik, ma munkakedvem sesincs.:)