Minden reggel megfogadom (sőt már általában előző este), hogy napközben tényleg, de tényleg nem húzom fel magam semmin, de tényleg semmin...
Szerintetek?
Hát persze hogy... :)
Még jó, hogy mulandó.

Cserébe tegnap sok mindent megtudtam... hogy mennyit kér az ügyvéd*,
hogy lesz-e olyan gyűrűnk**, hogy elvállal-e az angoltanár***, hogy lesz e tánc**** és hogy Lajosról nem Lajosmizsére kell asszociálni*****

*kevesebbet mint vártam... merthogy ugye pont került a dolog végére
**pont olyan nem lesz
***nem
****soká
*****pláne, hogy semmi közöm Lajosmizséhez :)

És azt is megtudtam, hogy néha tényleg kár próbálkozni... (Pancsi) "Az a barátság, aminek vége szakadhat, sohasem kezdődött el igazán."
Leaglábbis nagyon úgy néz ki. De gondolom mindennek oka van. És nyilván ez sem véletlen. De legalább megpróbáltam, mert úgy éreztem meg kell próbálnom. Nem sikerült. Bár nem értem. Talán revánsot vett...
?

Más.
Jó nekem újra itt.
Múltkor jöttem rá, mikor Nemcsitrivel beszélgettünk... hogy miért nem megy csak úgy magamnak írni. És miért sokkal jobb itt... és hogy jelentősége van annak, hogy az elmúlt éveket, azokat a nagyon sűrű és mély éveket már elfogadtam és talán meg is szerettem. Nagy szó.:)