A kölcsönös lelkesedés okán, néhány napig... sőt, több mint egy hétig... azt hittem, hogy jó irányba léptem. Még a mai napig azt hiszem, hogy jó ötlet volt, de lehet hogy ezt már csak a soha el nem múló naivitásom mondatja velem. Fene tudja. Vagy tán még a fene sem.:) Mindenesre azért jó lenne, ha mégis lehetne újra valamiféle barátság Pancsival, még akkor is, ha sosem voltunk egyszerű esetek.:) Szóval igen, még bízom.:) Még akkor is, ha vissza-vissza olvasok (jót is, rosszat is), ha már vissza tettem a székhelyem ide... valami olyasmi okból kifolyólag is, hogy a "múltam is én vagyok", és mintha a múltam a családom lenne, és ezért jó, hogy olyan sok mindennek nyoma van, mégha nem is minden tetszik... de ez igazából már részletkérdés. Sokszor hiányzott, hogy nem írtam, pedig írhattam volna... de valamiért a hely, nem volt igazi, s úgy hiszem, most itt jobb lesz.:) Talán majd átmásolok néhány bejegyzést, bár igazán mondhatni tényleg alig írtam. Ő azóta is Kevin.:) Én meg kicsit változtam, azt hiszem. Vagyis nem csak hiszem, tudom is.:) Például az ablakban paradicsom palántákat nevelgetek, apátia helyett.:) Csak hogy az éppen aktuális legfontosabbat említsem.:)