Akartam tegnap írni, végül meggondoltam magam. Tegnap volt öt éve, hogy apu meghalt. Valamikor a múlt héten túllendültem a mélypontomon, megnyugodtam, elmúlt az a szorongató szomorúság... és fura mód valami hasonló történt, mint öt éve a halála után. Akkor, egy-két héttel később azt álmodtam, hogy visszajött hozzám, leültünk egy asztalhoz beszélgetni és azt mondta, csak el akar búcsúzni. Csak el akarja mondani, hogy ne aggódjak miatta, neki jó ott ahol van és minden rendben lesz. Akkor ez nagyon sokat segített és szentül hittem, hogy valamilyen módon tényleg ő üzent az álmon keresztül, mert látta, hogy nem vagyok jól. Most megint vele álmodtam, megint "csak" visszajött, nem élt, de jelen volt álmomban. Haza utaztam, mint régen és elém jött a buszhoz, ott állt a pályaudvaron. Már nem emlékszem mi történt pontosan, de az álom után sokkal jobb volt minden. Sikerült újra elengednem. Tegnap el akartunk menni a temetőbe, bár nagyon ritkán járok, sosem láttam "értelmét" egy sír mellett állni, valahogy nem így emlékezem, de tegnap el akartam menni. Végül a vihar miatt jobbnak láttuk nem elindulni vidékre, és azt hiszem jól tettük. Kevinnek a vihar után, az egyébként fél órás hazautat két órába telt megtenni, én otthon néztem végig a pusztítást. Este elmentünk megnézni az új lakást, hogy ott minden rendben van-e, de a ház előtt konkrét tó volt, az épületben nem volt áram és az ablakok is beáztak. Amit ugyan gyanítottunk, de most meg is bizonyosodhattunk felőle. Nem komoly valószínűleg, csak nem bírják az extrém terhelést, de majd ez is kiderül, ha már ott lakunk.