A nagy spontaneitásnak az lett a vége, hogy Kevin megérkezett az IKEÁ-hoz a nagyautóval, de persze nem fért be teljesen az ágy, de azért haza tudtuk vinni. Mire anyósomhoz értünk, már volt vagy tíz óra, és már attól majd meg szakadtam, hogy elcipeltük a bejáratig az autótól. Sok választásunk nem volt, éjjel azért nem nagyon ugraszt senkit az ember, hogy jöjjön cipekedni, így maradtunk ketten.:) Nagy nehezen beküzdöttük a házba, amikor ráeszméltünk, hogy ez bizony nem fog beférni a liftbe... óhogybasznámeg úgyhogy jobb híján ketten felküzdöttük az ÖTÖDIK! emeletre. Azt hittem bele rokkanok.:) De most már van szép új ágyunk.:)