Sufni

Azon kívül, hogy megint valami érdekeset álmodtam, nem történt semmi említésre méltó mostanában. Dög fáradt vagyok és tudom, hogy odakint süt a nap, de én egész héten fáztam és még mindig zokniban alszom. Kevin beteg volt, úgyhogy még a plusz fűtést is bekapcsoltuk a héten többször. Ennek ellenére játszom a gondolattal, hogy most már előveszem a tavaszi kabátom (tudom, hogy ezen az eseményen már százezren túl vannak, de eddig tényleg fáztam). Na de az álom... egy fiatal lány interjúkat készített bloggerekkel, köztük velem is és volt egy érdekes kérdése is. Azt mondta, mondjak két olyan dolgot, amitől már megmentettem valamelyik barátomat vagy barátaimat. Az elsőt rögtön rávágtam, hogy a boldogtalanságtól, a másodikon cseppet gondolkodtam és azt mondtam az öngyilkosságtól. Az elsőt nem nagyon értem, mármint nagyon átvitt értelemben azért tudom értelmezni, de a második egy kicsit azért túlzás. Bár pont a napokban jutott eszembe, hogy az egyik barátnőm az első házasságom esküvőjének éjszakáján akart épp öngyilkos lenni. Az idő sok részletet elmosott, de volt ott konyhakés meg teljes totális összeomlás, reggelig tartó, végeláthatatlan beszélgetés. Végül nem lett nagyobb baj, mindenesetre az az éjszaka bevonult a felejthetetlen nászéjszakák történetébe. Azért érdekes ez az álom. És volt még benne az is, hogy kiderül, egy Sufni nevű zenekar egyik tagja olvassa a blogomat, amitől valamiért nagyon fel voltam villanyozva. Gondolom persze nem létezik Sufni nevű együttes.:)