Kevin elutazott tegnap Prágába (munkaügyileg), én meg szabadságoltam magam mára, mondván megérdemlem, meg amúgy is egy csomó saját dologgal le vagyok maradva hónapok óta. Reggel óta ülök a gép előtt, de persze ugyanott tartok, mint órákkal ezelőtt. Én nem értem, némely dolgok miért mennek ennyire nehezen.:) 

Amúgy olyan fura ilyenkor egyedül lenni. Egyfelől, régen annyira megszoktam, hogy egyedül vagyok, nekem ez volt a normális, mert viszonylag keveset éltem klasszikus kapcsolatban és megtanultam feltalálni magam, tudom élvezni is. Van időm magamra, meg csak úgy ellenni, szóval nem rossz ez. Annak is örülök, hogy Kevinnek jó a munkája és így most többet utazik, ami szerintem tök jó. De másfelől meg annyira nagyon hiányzik és annyira nem jó, hogy nincs itthon. Rosszul alszom, és persze este neki is megágyazom, legalább a párnája legyen mellettem, ha ő nincs.:)